MAGYAR TULAJDON!
Adatokkal, melyeket a multinacionális tőke kezében lévő média elhallgat!
Az elmúlt 4 év értékelése II. rész – a nyugdíjpénztárak
Szerző: Elek Attila, Független SZABAD EURÓPA, www.szabadeuropa.com 2014.02.08.
Figyelem! Idézni csak a forrás és a szerző feltüntetésével lehet!
Segítse munkánkat, fizessen elő a SZABAD EURÓPÁRA. Előfizetési feltételek itt!
A második Orbán-kormány négy évének értékelésének első része (ha még nem olvasta, itt találja) nagy örömünkre igencsak felkeltette olvasóink érdeklődését, amit jelez a több száz hozzászólás. Hozzászólásaikat ezután is nagy örömmel vesszük, ha nem is mindre tudunk válaszolni, de mindegyiket elolvassuk és felhasználjuk a továbbiakban. Külön öröm volt, hogy az olvasók, a hozzászólók nagy része megfogadta azon tanácsomat, hogy vegyük le a politikai szemüveget és próbáljunk objektíven értékelni. Természetesen most is voltak olyanok, akiknek az elvakultsága nagyobb, mint a gondolkodás vágyuk. Tiszteletben tartjuk az ő rajongásukat is választott politikai vezérük iránt, legyen az bármelyik oldalon is. Annyi minden esetre jól látható volt a hozzászólásokból is, hogy mindent összevetve az Orbán-kormány elmúlt négy évében több volt az elvonás az emberektől, több volt a mínusz, mint a plusz. Nézzük a pozitívumokat! Nyilvánvalóan mindenki örül, ha kevesebb rezsit kell fizetnie, ha 38%-ról 16%-ra csökken az személyi jövedelem adója (SZJA), ha igénybe tudja venni a gyerekkedvezményt és szinte nem is fizet adót.
Sajnos a negatívumok sora sokkal hosszabb. Természetesen senki sem örül annak, hogy például az adójóváírás eltörlésével, havi tízezer forinttal több adót kell fizetnie vagy, hogy az ÁFA emelés miatt évi több tízezer forinttal többet vesznek ki a zsebéből. Aki él az élvezeti cikkekkel nyilván nem örömködik azon, hogy a szeszes italok, a chipsek, dohánytermékek ára jelentősen megemelkedett. Gondolom nincs autós, aki mosolyogva veszi tudomásul, hogy négy év alatt 100-150 forinttal emelkedett az üzemanyagok ára, többek között a jövedéki adók jelentős emelése miatt. Őrültségre vallana, ha valaki tapsikolna azon, hogy a telekommunikációs adó miatt emelkedett a telefonszámlája. Nyilvánvaló elmebetegségre utalna az a magatartás, ha valaki örömmel venné, hogy a tranzakciós adó miatt éves szinten tízezrekkel emelkedik a bankolása. Csak azok nem veszik észre az inflációt messze meghaladó élelmiszer áremelkedést - köszönhetően többek között a bevezetett válságadónak -, akik nem tudják eldobni azt a bizonyos politikai szemüveget. (Engedjen meg egy személyes adatot. Az én családom zsebéből a pluszokkal és a mínuszokkal, a rezsicsökkentéssel mindennel együtt éves szinten 500 ezer forintot vett ki az Orbán-kormány. 4 év alatt ez pontosan 2 millió forint. Egy autó ára. Pedig nem dohányzunk és nem iszunk. A 4 év alatt 2 gyermekünk fejenként 1-1 millió forinttal adósodott el a nem-tandíj bevezetése miatt. Érdekes módon a harmadik gyerek tanul ingyen, igaz ő Finnországban. Természetes tehát, hogy nem lengetem a zászlót és nem tapsikolok ennek a gazdaságpolitikának. Ha ezt tenném arra, ami nekem és a polgártársaimnak rossz, akkor elembeteg lennék vagy politikailag elvakult.)
Ha mindent összeadunk ugyanis éves szinten mintegy ezermilliárd forintnál is több megszorítást alkalmazott az Orbán kabinet, az ő szóhasználatukkal élve ennyivel kevesebb pénz maradt az embereknél. (Ők azt mondják, hogy több maradt. Nyilván vannak ilyen rétegek is, aminek örülök.) Ebben az ezermilliárdban nincsenek benne a bankadók, az ezen felül értendő. Szokták ugyanis mondani kormánykörökből, hogy az Orbán kabinet nem az emberektől vette el a pénzt, hanem a bankoktól és a multiktól. Ezt azonban nyilván csak nagyon elvakult rajongók hiszik el.
Két témát külön kiemelnék, mert rengeteg hozzászólás érkezett e tárgyakban, mégpedig azért, mert ezek szerint szokatlan módon a véleményem megegyezett a kormánnyal, kvázi dicsértem Orbán Viktort. Ez két igen érzékeny és kényes téma. Az egyik a rokkantellátások felülvizsgálata. Rengeteg panaszos levél érkezett, saját esetek leírásával. Én összességében arról írtam és most is úgy gondolom, hogy nem normális dolog az, hogy Magyarországon nyolcszázezer rokkantnyugdíjas van, vagyis minden tizenkettedik ember rokkant. Ez nyilvánvalóan képtelenség és tarthatatlan helyzet. A rokkantnyugdíjak felülvizsgálata az Orbán-kormány részéről teljesen indokolt. Sajnos, mint ahogy már ettől a kormánytól megszokhattuk a kivitelezés csapnivaló, erőből átvitt és valódi rokkantakat is megalázó helyzetbe hozó. Még egyszer tehát az elképzelés helyes, a kivitelezés gyatra. Sajnos a Fidesz nem érzi, hogy a számok mögött emberi sorsok, egyéni tragédiák húzódnak meg. De hát nem is baloldali párt a Fidesz, így a szolidaritást, az elesettek segítését, a szegények gyámolítását nem is igen lehet rajtuk számon kérni.
A másik ilyen nagy vitát kiváltó téma volt a 40 évesen nyugdíjba menő rendőrök ügye. Természetesen itt szó van a tűzoltóktól, rendvédelmisekről, katonákról és egyéb munkakörökről is. Rengetegen írták, hogy nem is mennek a rendőrök negyven évesen nyugdíjba. Én ismerek egypárat, akik viszont igen. Vannak erre és arra is példák. Biztos mindenkinek van igazsága, itt is minden eset, egyéni sors más és más. Mindazonáltal én egyet értek azzal, hogy 40-50 évesen ne lehessen nyugdíjba menni egy a népet szolgáló közalkalmazottnak, legyen az bármilyen munkakör. Azzal meg végképp nem értek egyet, hogy nyugdíjba megy és ugyanazt a munkakört nyugdíj mellett fizetésért csinálja. Nekem például kinyílik a bicska a zsebemben, amikor a magyar belügyminiszter nyugdíjáról hallok, milliárdjairól hallok, fizetéséről hallok és a vagyonbevallásából meg olvasom, hogy nincs szegénynek kocsija, csak egy régi Wartburgja. Kérem szépen, úgy gondolom, hogy, ha ő nyugdíjas, akkor maradjon otthon, üljön be a Wartburgjába és menjen pecázni, de semmiképpen nem legyen az én hazámnak a minisztere. Vagy ne legyen nyugdíjas és dolgozzon, szolgáljon engem és a hazámat, mint miniszter. (ezúton is jelzem, hogy itt nem állítok semmit, ez az én véleményem, kérem a pereket és az egyéb eszközöket mellőzni). Tehát itt is arról van szó, hogy az elképzelés helyes, a kivitelezés gyenge és ráadásul törvénytelen is, mivel visszamenőleges hatállyal rendelt el a már nyugdíjba mentekre szankciókat (pl. adóteher növelést). A visszamenőleges hatály pedig önkényesség és megingatja a hitet a jogbiztonságban.
Térjünk át a mai témánkra, ez pedig nem más, mint a magánnyugdíjpénztárak ügye. Kérem szépen, kapaszkodjon meg mindenki, mert az Orbán kabinettel ebben a kérdésben szinte teljes mértékben egyetértek (emlékeztetek mindenkit, vegyük le a politikai szemüveget). Mit is jelentenek a magánnyugdíjpénztárak, illetve mit csinált most tulajdonképpen a kormányzat? Előzetesen engedtessék meg egy magánjellegű megjegyzés. Ezen sorok írója, mivel soha nem értett egyet a magánnyugdíjpénztárak létrehozásával, úgy ahogy azok létrejöttek, ezért soha nem is lépett be egy magánnyugdíjpénztárba sem. Vállalkozóként azt tanácsolta munkatársainak, hogy ők se lépjenek be. Természetesen, mivel volt olyan időszak, hogy bizonyos életkor alatt kötelező volt a belépés, ott nem volt mit tenni. A magánnyugdíjpénztárral ugyanis becsapták az embereket, és meglopták a magyar államot. Hiába magyaráztam én, mint vállalkozó az alkalmazottamnak, hogy ne lépjen be a magánnyugdíjpénztárba, ő sokszor megtette. Az én érvelésem az volt, hogy bármilyen rendszer lesz, általam kedvelt vagy kevésbé kedvelt kormányokkal, az állam soha nem tud tönkremenni. Állam mindig lesz, állami nyugdíjfizetés így mindig lesz, abban az esetben, ha van nyugdíjjárulék befizetés az államnak. És itt tévesztették meg az embereket. Az emberek döntő többsége ugyanis azt hitte, és a mai napig is azt hiszi talán, hogy amikor ő belépett egy magánnyugdíjpénztárba, ő plusz pénzt fizetett be a sajátjából annak a pénztárnak a javára. De ez tragikus tévedés! Tudniillik nem történt más, mint a törvény erejével kötelezték arra, hogy tegyük föl száz forint nyugdíjjárulékból, amit eddig az államnak fizetett, most 8 forintot fizessen a magánnyugdíjpénztárba és csak 92-öt az állami nyugdíjalapba. Tehát szó sincs arról, hogy az az ő saját pénze lett volna, csupán a mostani nyugdíjasoktól, apáinktól és nagyapáinktól loptuk így el a pénzt. Illetve ez sem igaz, mert saját magunktól loptuk el, hiszen a nyugdíjakat így is ki kellett fizetni - és mindig ki is fizette a magyar állam –, így a nyugdíjkassza hiányát adóforintokkal kellett pótolni. És mit gondolnak, ki fizette meg ezt az adót? Hát mi magunk. 1996-97-ben bevezetett magánnyugdíjpénztári rendszer a végére már oda vezetett, hogy 2010-re már havi harminc milliárd forintot utaltunk mi dolgozók, az állami nyugdíjalap helyett a magánnyugdíjpénztárakba. Ezzel évi 360 milliárd forint hiányt ütöttünk a költségvetésen. Ennek a megszüntetésével tehát teljes mértékben egyetértek. Ugyanis ennyivel kevesebb adót kell így fizetni. Zárójelben teszem hozzá, az már teljesen más lapra tartozik, hogy a magánnyugdíjpénztárak eltörlésével és az egykulcsos adó be NEM vezetésével az Orbán kormánynak semmilyen megszorítást nem kellett volna alkalmaznia és dicsfényben fürödhetne. Érthetetlen módon mégis a szoros megszorítások politikáját választotta és az egykulcsos liberális adózást. Így négy év alatt a Bokros-csomag háromszorosát, a Gyurcsány-csomag tízszeresét szorította meg a magyar gazdaságon. Ennyivel kevesebb pénz maradt a gazdaságban vagy ha úgy tetszik, az embereknél. Egyszerűen érthetetlen! (Ha netán valakinek több pénze lenne személyesen, akkor gondoljon arra, hogy hány embernek, családnak van kevesebb azért, hogy neki több lehessen. Érdemes erre is ránézni!)
Az persze teljességgel más kérdés, és azzal már egyáltalán nem értek egyet, hogy hogyan használták fel a magánnyugdíjpénztári vagyont, azt a bizonyos háromezer milliárdot. Annak a fele, ezerötszáz milliárd, magyar állampapír volt, magyarán államadósság. Azt simán elégették, ami teljesen természetes, mert önmagunknak nem tartozhatunk, de ennyivel csökkent az államadósságunk. A másik fele, a másik ezerötszáz milliárd viszont valódi pénz volt, részvényekben, értékpapírokban, készpénzben. Ezt a pénzt az utolsó fillérig a magyar gazdaság élénkítésére, a gazdasági növekedés forszírozására, munkahelyek teremtésére kellett volna fordítani, nem mindenféle MOL papírokra, meg hiányt csökkentő lépésekre. Persze, hogy nőtt volna a hiány e nélkül, hiszen nem volt az elmúlt négy évben gazdasági növekedés. Egy szónak is száz a vége, azok a bizonyos magánnyugdíjpénztári forintok nem a befizetők általi plusz megtermelt pénzek voltak, hanem a mostani nyugdíjasoktól, illetve az adófizetőktől elvett értékek. Úgy gondolom, hogy bárki létrehozhat magánnyugdíjpénztári számlát a saját pénzéből. Magyarul, tessék befizetni a mostani nyugdíjasoknak járó 100%-os nyugdíjalapot az államnak és, ha valaki ezen felül az állami nyugdíjon felül szeretne több nyugdíjat kapni, kössön egy biztosító társasággal egy szerződést és a saját fizetéséből egy előre kialkudott összeget utaljon át ennek a biztosítónak. Ez az ő magánügyük. Itt is érvényes tehát az a gondolatom, hogy az intézkedéssel teljes mértékben egyet értek az Orbán-kormánnyal, a kivitelezést hiányosnak tartom, a kommunikációt csapnivalónak (az embereknek fogalmuk sincs mi történt, még a Fidesz fanoknak sem), a felhasznált pénz elköltését pedig tragikus nemzetpusztító pazarlásnak.
És engedjen meg még egy gondolatot a Kedves Olvasó, amit nem tudok nem leírni. Ha ezt az intézkedést az Orbán kabinet megtette a második kormányzása idején, akkor miért nem tette meg az első ciklusában? (1998-2002) Mondjuk, mellettük szól, hogy leállították a magánnyugdíjpénztári pénzek évenkénti emelését.
És még egy gondolat! Ön szerint mi történt volna, ha hallgatva a józan ész szavára Medgyesi Péter, Gyurcsány Ferenc, netalán Bajnai Gordon megpróbálkozott volna ezzel a lépéssel, a magánnyugdíjpénztárak államosításával. Ön szerint az akkor ellenzékben lévő Orbán Viktor helyeselte volna ezt? Vagy népszavazás lett volna, békés tüntetés Molotov-koktélokkal, hetenkénti nagygyűlés az Astoriánál, TV székház ostrom, autó- és kuka gyújtogatással? És vajon azok, akik most helyeselnek Orbán ezen lépésére, hogy hörögtek volna, hogy micsoda nemzetáruló a másik oldal, mert „ellopja” a „zemberek” nyugdíját? A válasz számomra nem kérdéses, sajnos ezért nem emelkedik nemzetünk, ezért van örök viszály. Gondolkodjunk el ezen, szerintem érdemes!
De ne feledje! Tartson velünk a következő héten is! Jönnek a trafikok, földek, stadionok.
Szeretné tudni, hogy ki irányít a háttérben? Kíváncsi arra, hogy a mindenkori magyar kormányt kik hitelezik? Akar többet tudni? Fizessen elő a SZABAD EURÓPA újságra. Előfizetési feltételek itt!
