A görög bomba



Végül mégiscsak megtettük, őrültek, átkozottak! – mormogja maga elé Taylor, A majmok bolygója főhőse, amint megpillantja a tengerparti homokba süppedt Szabadság-szobrot. Minden észérv ellenére a bomba felrobbant. 
A belpolitikai használatra készített görög bomba Jeórjiosz Papandreu kormányfő váratlan bejelentése: népszavazás ítéletére bízza az ­uniós mentőcsomagot. Kerülgessük, ahogyan akarjuk, a lényeg: a világ és főként Európa egyértelmű választ vár arra, akarnak-e a görögök az eurózóna tagjai maradni az ezzel járó mérhetetlen terhekkel együtt, vagy sem. És ha nem, az milyen következményekkel jár az unióra, amelynek szobra könnyen a homokba dőlhet a robbanás után.
Mindezt túl egyszerű volna a görögök nyakába varrni. A bombát az Európai Unió élesítette folyamatosan azzal, hogy jó néhány éve húzza a görög válság megoldását. Azzal, hogy az eurózóna összeomlásának minden eddiginél reálisabb mostani lehetősége tett helyett még mindig csak erősíti a nagy tanulságot: gazdasági, költségvetési, fiskális és politikai téren is további lépéseket kell tenni a föderális Európa felé. Azzal, hogy még mindig nem győztek a nemzeti érdekek felett az európai érdekek, azzal, hogy a gyakorlatban igazolódtak azok a kritikák, amelyek szerint a közösség mindeddig képtelen volt megfelelő, szankciókat is magában foglaló kereteket teremteni ahhoz, hogy a periferiális országokat fel tudja zárkóztatni az unió centrumához. Azzal, hogy az euróövezetet olyan feszültségek feszegetik, amelyek feloldásához már követelményként sem megfelelőek a maastrichti kritériumok, nemhogy a tagság utáni egységes megítélést vezérelhetnék.
Tudjuk, az európai konszenzusos demokrácia lassan jut döntésre. De azzal, hogy az euróövezet összeomlása most ennyire valós veszély lett, félő, hogy a valóság tragikus véglegességgel előzi meg az uniós gondolkodást. A pesszimista változat szerint Európa ismét nemzetállamokra hullik, annak beláthatatlan következményeivel együtt. Az optimistábbak szerint „csak” gyökeresen átalakul. Polarizálódik. Egyenrangú országok szövetségéből egy látensen már létező erős belső magra és egy vagy több, felzárkózókból álló külső körre.
Mindkét változat átírhatja a világrendet. A világ érdeke ugyan egy erős európai közösség, de a világot csak egy olyan Európa érdekli, amely maga is erős akar lenni, s meg tudja oldani a saját problémáit. Ha erre nem képes közösségként, minden rokonszenv nélkül magára fogják hagyni, hogy néhány erős gazdaság kivételével a globális rend margójára szoruljon. A belső mag életképes maradhat, de megindulhat az erős erodálódás a periférián, ami felerősítheti az egy-egy helyen már nyíltan, másutt még rejtetten erősödő tekintélyelvű politizálást.
Magyarországot már nemcsak a gazdasági csőd fenyegeti, hanem az is: végképp bezárul, sőt beomlik előtte a kapu, amin épp csak átlépni készült – Európába.
Címkék: hitelválság, Görögország, EU, válság
Népszabadság.hu | NolBlog | NolTV
Kommentek
2011. november
Önnel értek egyet. Magyarországnak sosem volt kedvezőbb külpolitikai helyzete, mint 89 után. Kaptuk a fejlett világtól a támogatást, bevettek a NATO-ba, az EU-ba, egyenrangú félként kereskedhettünk velük (mezőgazdaságot kivéve), és beleszólhatunk kis országként lényeges döntésekbe.
De: felvettük a hiteleket, nem akarjuk visszafizetni, csináljuk a kárt az ide befektetőknek valami őskori, buta, birodalmi hevülettől feszítve (mintha még létezne Nagy-Magyarország), miközben egy nyersanyagban szegény, tőkeimportra (és mostmár szellemi tőkeimportra) is szoruló ország vagyunk.
A becstelenség azonban megszolgálja a maga bérét, mi is meg fogjuk kapni (meg megkapjuk), amit megérdemlünk.
 

bozsós | 2011. november 3. | 13:38:46

"mindig csak erősíti a nagy tanulságot: gazdasági, költségvetési, fiskális és politikai téren is további lépéseket kell tenni a föderális Európa felé" Pontosan fordított a tanulság: mindenki sepregessen a saját portája előtt, és végezze el a házi feladatát. Ne tudjon az egységes európai védőernyő mögött eladósodni. A görögöket már régen el kellett volna zárni a hitelcsapoktól, megvonni tőlük a közösségi támogatást, hogy térjenek észre. Nem térnek - fel is út, le is út. Észre térnek - welcome.
 

staropramen | 2011. november 3. | 13:27:12

Mióta a vezér közreadta a halódó nyugatról és a lomha EU -ról szóló agymenését azóta a sokszorosított kommentelők ezt mantrázzák.
Ők sem értik konkrétan miért de amíg a vezér mást nem vakkant addig ez így is lesz.
Tiszta Bizánc!
 

kultmester | 2011. november 3. | 13:11:47

"Magyarországot már nemcsak a gazdasági csőd fenyegeti, hanem az is: végképp bezárul, sőt beomlik előtte a kapu, amin épp csak átlépni készült – Európába"
Erre az idézetre engedtessék meg egy Kosztolányi idézet:
„Csodálkozol a kokainistán,
s nem érted?
Gondolkozzál az okain is tán –
s megérted.”

 

rasztaszív | 2011. november 3. | 12:38:24

egy tényezővel mintha senki nem számolna.
ha kibillentenek minket az eu-ból,nincs ott tovább szabad munkavállalás...
a kényszerűen hazajövők megnyúzzák Qrbánt...
 

harunalrasid | 2011. november 3. | 12:08:01

sebaj, most majd mi győzedelmesen elszakadunk az uniótól, hiszen azon kívül is van élet.
az a sáros izé, amit pedig a földön fogunk húzni magunk után, az a belünk lesz.
de sebaj, a szittya vér legyőz mindent!
 

pedro-amigo | 2011. november 3. | 12:01:54

Én nem vagyok ilyen pesszimista, bár a kormány teljesítményét számításba véve lehetnék az. De 2014 után is lesz élet, fogadok EU is!
 

Gaspar | 2011. november 3. | 11:42:47

Renicka,
Mit vettek el, és ki, az utóbbi években? 1989 után rengeteget kaptunk - kedvezményes hiteleket, előcsatlakozási támogatásokat, uniós támogatásokat -, és nem tudtunk élni vele, sajnos ez a helyzet. Kérdezd inkább a rendszerváltást követő kormányokat, hová tették azt a sok pénzt.
És akkor még nem említettem a szabad utazás, vállalkozás, Unión belüli letelepedés jogát, amiről 20 évvel ezelőtt csak álmodhattunk.
Persze az EU tökéletlenül működik, az azonban nem működik, hogy élvezzük az előnyeit, miközben kihúzzuk magunkat a kötelességek alól.
Persze siránkozhatunk még évtizedekig Trianonon, de alig hiszem, hogy az bármit is megoldana.
Meggyőződésem, hogy ha 1920-ban nem csatolják el Magyarország területének közel 2/3-át, most egy jóval nagyobb, de ugyanilyen rosszul működő, periferiális ország lennénk.
 

teniszke | 2011. november 3. | 11:31:40

A gazdasági elemző rész helyes, pontosan ilyesmiről szól a történet, akár a teendők, akár az előnyök, akár a problémák oldaláról nézzük. S a Magyarországot fenyegető veszély is az, csak nem elsősorban politikai, hanem gazdasági oldalról. A politikai gondok annak csak a következményei...
 

pawpar | 2011. november 3. | 10:59:18

Renicka | 2011. november 3. | 10:32:43
"Mindig csak kapni akarunk? Mindig csak elvettek tőlünk."
Kiindulva a magyar gazdaság 1989-es és 1990-es állapotából, az únió nélkül most jóval nagyobb bajban lennénk, mint ahol most vagyunk. Természetesen lehetnénk jobb állapotban is, de erről elsősorban a kormányaink és mi, az állampolgárok tehetünk.
Egyébként véleményem igazolására elég megnézni Szerbia helyzetét, amely az Únió nélkül kinlódik, és nagyobb bajban van nálunk, ill. Lengyelország helyzetét, amely nálunknál rosszabb helyzetből jobba jutott kormányainak, állampolgárainak, és az úniónak hála.
Azt már nem is használom érvként, hogy évi 1 milliárdos befizetés mellett 3 milliárdot kapunk az úniótól.
 

pawpar | 2011. november 3. | 10:46:33

értelmetlenségi | 2011. november 3. | 08:23:57
""A világ érdeke ugyan egy erős európai közösség"
Már miért lenne a világ érdeke? És ha az is, annak a közösségnek miért pont az Európai Unió lenne a formája? Az az Európai Unió, amely a kezdetektől fogva kínlódik, és amelyikben az egyik zűrzavar követi a másikat?
Egy olyan mesterségesen létrehozott, mesterségesen fenntartott gazdasági közösségnek, amely eltérő fejlettségű és teljesítő képességű országokból áll, nincs jövője."
Egy értelmes "világnak" az az érdeke, hogy minden ország, minden közösség erős legyen.
Európának pedig nincs más lehetősége, csak az Európai Únió. Az únióval azért vannak bajok, mert idáig a sokországos Európa, egy korai szakaszt leszámítva, mindig megosztott volt politikailag és sokszor gazdaságilag is. 1990 körül állt elő az a helyzet, hogy végre ez a megosztottság megszünt. Viszont a korábbi megosztottságból adódó fejlettségi különbségek csak nehezen egyenlíthetők ki. Természetesen ez a folyamatot az únió országai gyorsabban is elvégezhetnék. De a "lassúság" miatt megszüntetni az úniót még nagyobb butaság lenne.
Az "önálló" európai államok többsége tényleg másod- és harmadrendű államokká degradálódna nagyon hamar.
 

elm320 | 2011. november 3. | 10:45:15

Európa egyetlen esélye a még nagyobb integráció.
Ha ez nem valósul meg, a világban Európa még a harmadik helyet sem fogja elérni, teljesen kiszorul a perifériára.
A teljesen nemzetállamokra szakadt Európában háborús konfliktusok is kialakulhatnak.
 

Renicka | 2011. november 3. | 10:32:43

Gaspar | 2011. november 3. | 08:31:29
Mindig csak kapni akarunk? Mindig csak elvettek tőlünk.
 

pawpar | 2011. november 3. | 10:32:20

vamosvamos | 2011. november 3. | 07:46:24
Amit ír, arról az a mondás jut eszembe, hogy:
Soha nem lennék tagja egy olyan klubnak, amelyik engem is hajlandó felvenni.  
 

Gaspar | 2011. november 3. | 08:31:29

vamosvamos,
Nem kellene mindent a mi saját, magyar és kelet-európai kisebbrendűségi komplexusunk szemüvegén keresztül nézni. A tény az, hogy kaptunk egy esélyt 89/90-ben, és nem tudtunk vele élni. Okosabb lenne ezzel szembenézni, mint ismét másban keresni a hibát.
Mellesleg az egyenrangúságot nem elég deklarálni, azt ki is kell érdemelni, és tudni kell vele élni, ha nem akarjuk, hogy puszta szlogen maradjon.
Ami pedig az erős európai országok önző voltát illeti, már miért ne lennének azok? Megjegyzem, hozzánk képest még így is hatalmas önzetlenségről tettek tanúbizonyságot, hiszen mi - sanyarú történelmünkre és megszámlálhatatlan igazságtalannak tartott sérelmeinkre hivatkozva - mindig csak kapni akarunk.
 

értelmetlenségi | 2011. november 3. | 08:23:57

"A világ érdeke ugyan egy erős európai közösség"
Már miért lenne a világ érdeke? És ha az is, annak a közösségnek miért pont az Európai Unió lenne a formája? Az az Európai Unió, amely a kezdetektől fogva kínlódik, és amelyikben az egyik zűrzavar követi a másikat?
Egy olyan mesterségesen létrehozott, mesterségesen fenntartott gazdasági közösségnek, amely eltérő fejlettségű és teljesítő képességű országokból áll, nincs jövője.
 

Szamok Embere | 2011. november 3. | 08:10:12

"Nem megalapozott azt feltételezni, hogy az életképes, belső magnak szándékában állt szélesre nyitni a kaput a periféria előtt."
Ha meg nem tárta volna ki, azt mondanánk, hogy lenéz minket, pedig ontottunk mi drága vért századokon át. Amikor meg ők jöttek ide Budát felszabadítani, akkor nem a vérüket ontották, hanem üzletet kerestek.
Van olyan alkuhelyzet, amiben egy magyar nem sértődött?
 

vamosvamos | 2011. november 3. | 07:46:24

Nem megalapozott azt feltételezni, hogy az életképes, belső magnak szándékában állt szélesre nyitni a kaput a periféria előtt. Soha nem törekedtek erre. Minket, s a többi lenézett népet csak gazdasági megfontolásból engedték be az unióba. Most ugyanebből a megfontolásból fognak kitessékelni. Csak azt fogják kommunikálni, hogy bugrisok vagyunk és nem érdemeltük meg a nagy történelmi esélyt. A kemény mag mindig is önző volt, s az is marad.

Címkék: