Ennyit a jelen miniszterelnöki beszédekben hangoztatott "magyar
önbecsülés fontosságáról" és az ezzel szembeni valós gyakorlati
kultúrpolitikánk álszentségéről.
> *István király előtt nem volt Magyarország? *
>
> Az Európai Parlament Információs Hivatala kiadott egy "Európa ma és
> holnap" című nagyalakú, igényes kivitelű brosúrát. A füzet -- több
> nyelven -- 28 mai és jövendő EU-tag ország önbemutatkozását tartalmazza.
>
> Összeismertetésük tökéletesen helyénvaló törekvés: a huszonnyolcak
> között vannak alapító tagok és idén csatlakozók, sőt három reménybéli
> várakozó is; akad régi gyarmattartó birodalom és vadonatúj független
> ország; nyugati keresztény, ortodox és iszlám állam is. Más-más
> indulás, más-más gazdasági és kulturális helyzet -- és a befogadásra
> várókról bizony nem sokat tud a Művelt Nyugat...
>
> Az egyes országok maguk állították össze a szöveg- és képanyagot, az
> előszóban a kiadó a szövegek tartalmáért nem is vállal felelősséget.
> Így nyilvánvaló, hogy a még nem tag országok bátran festhettek
> magukról rokonszenves képet saját jól felfogott érdekükben: az európai
> közvélemény megnyerése céljából. Az ország-fejezetek egy rövid,
> "amerikai típusú" önéletrajzból, és egy valamivel hosszabb, "kifejtő"
> részből állnak.
> Ez utóbbiban nemzeti sajátságok, érdekességek szerepelnek.
>
> A 28 ország bemutatkozása három minőségi kategóriába sorolható. A
> többség reális történelmi és kulturális tényanyaggal szolgál. Néhány,
> az "Európai Unióba igyekvő" ország nemzeti legendáit is a képbe
> illeszti, a számukra kínos adatokat, folyamatokat vagy elhallgatja,
> vagy eufémizmusokba burkolja. (Törökország, Szlovákia, Románia
> sorolható ebbe a kategóriába.). A harmadik -- és egyben döbbenetes --
> felfogás a magyar.
>
> Lássuk először az önéletrajzunkat! Az 1990-ig terjedő időszak 14
> pontját szóról szóra leírom, csak utána fogom elemezni. Megjegyzem,
> hogy a románoknak erre az időszakra 34(!) megemlítendő történelmi
> eseményük akad!
>
> *Fontos dátumok Magyarország történelmében: *
>
> 1000 - a magyar állam megalapítása az ország első királya, István alatt.
> 1308--1437 - A központi hatalom megerősítése.
> 1541 - a törökök beveszik Budát. Az ország 3 részre szakad: a
> Habsburgok elfoglalják (bekebelezik) a nyugati részt, Magyarország
> középső része a törökök közvetlen ellenőrzése alá kerül, mialatt a
> Tiszától keletre levő részen az Erdélyi Fejedelemség jön létre.
> 1711--1848 Osztrák uralom.
> 1867 - a körülbelül fél évszázadig tartó Osztrák--Magyar Monarchia
> létrehozása.
> 1914 - Magyarország részt vesz az első világháborúban a német
> birodalom oldalán. A Magyar Köztársaság megalapítása november 16-án.
> 1938 - szövetség NÁCI NÉMETORSZÁGGAL.
> 1941 - hadüzenet a Szovjetuniónak.
> 1944 - az ország elfoglalása a német csapatok által. Számtalan magyar
> zsidót deportálnak. Hadüzenet Németországnak decemberben.
> 1945 - a Vörös Hadsereg elfoglalja Budapestet és elűzi a németeket.
> 1949 - a Magyar Népköztársaság alkotmányának elfogadása.
> 1956 - népfelkelés, a szovjetek erőszakosan leverik, az akkori
> államfőt, Nagyot halálra ítélik.
> 1989 - Magyarország ismét demokratikus ország lesz. A szovjet csapatok
> elhagyják az országot.
> 1990 - az első szabad választások.
>
> *Az összeállítás első, futó áttekintésre is hiányosnak tűnik. *
>
> Nézzük csak alaposabban! Feltűnő, hogy 1000 előtt nem volt magyar
> történelem, sőt a Kárpát-medencében sem történt semmi! Hiszen Szent
> István (és nem István) csupán a keresztény államot alapította meg, az
> első Árpádok ugyan mit is csináltak 895-től? A többi 27 ország
> természetesen élt a lehetőséggel. Lássuk először a fentebb említett
> "első kategóriát", a tényszerű adatközlőket.
> Például Spanyolország a római kor után helyet szorított a vandál és a
> nyugati gót államnak, majd a mórokénak is; Belgium Caesar galliai
> hódítását, majd a frank birodalmat is felvette történelmi életrajzába.
>
> A második csoportba soroltak alaposan megragadják a rokonszenv-szerzés
> lehetőségét: ősi európai kultúrnemzetként mutatkoznak be. Törökország
> Kr. u. 196-tal, Septimius Severussal kezdi a történetét, majd Nagy
> Konstantin, illetve a bizánci császárság következik.
>
> Szlovákia az amúgy egzakt módon soha nem azonosított Nagy-Morva
> Birodalommal kezd, majd "Bratislava" első nyomaként említi Árpád
> utolsó csatájának (szintén nem azonosított) helyszínét. Románia tovább
> megy. Idézem: "Kr. e. VI. sz. - a románok őseinek, a dákoknak első
> említése Homérosz és a nagy antik mesélők által." (Finom elszólás:
> mesélők...) Kr. e. I. sz. - a rómaiak elfoglalják Dacia területét. A
> romanizálási folyamat kezdete." Apró probléma: mindez Kr. u. 106-ban,
> tehát csaknem 3 évszázaddal később történik... És így tovább.
>
> Mi magyarok miért nem említettük a honfoglalást? Vagy urambocsá: a
> kettős honfoglalást? A szlovákok használják fel a 907-es
> braslauespurchi (pozsonyi? bánhidai? ennsburgi?) győztes csatánkat
> önigazolásként? Miért nem említjük meg a frank oklevelekben több
> százszor előforduló "Hungarus" nevet? Vagy akár az izlandi sagák
> Tyrkerét? A Kr. e. VI. századból a "jürkákat" bemutató Hérodotoszt?
> 527-ből Muagerisz hún királyt említő bizánci krónikát? Gardizit, ibn
> Rusztát, Dzsajhánit, Bölcs Leót, Bíborbanszületett Konstantint, vagy
> 889-ből Regino prümi apátot, akik a türkökkel, szkítákkal azonosítanak
> így vagy úgy? A tordosi és tatárlaki rovásírás-leleteket sokszorta
> több joggal hozhattuk volna fel, mint a törökök emlegetik
> civilizációjuk őseiként az asszírokat, hettitákat!
>
> *Iszonyú kártékony ez a torzító elhallgatás! *
>
> Lám, a románok tudomást sem vesznek arról, hogy Constantin Daicoviciu,
> a dákoromán folytonosság ("kontinuitás") elméletének atyja 1973-ban,
> halála előtt maga fedte fel (a Történeti Intézet, a Történeti Múzeum
> munkatársainak, és egyetemi kollégáinak, diákjainak) kutatásai hazug
> voltát. Tételesen sorolta fel saját történelemhamisításait! Így: a
> Nestor-krónika nem "oláh"-okat, hanem "frank"-okat ír. Anonymus "Eac
> pastores Romanorum" kitétele sem daciai oláhokra, hanem dunántúli,
> frank fennhatóság alatt élt romanizált pannonokra vonatkozik. Az
> ősrománnak titulált "Dridu-műveltség" bulgáriai -- az egykor a
> Kárpát-medence déli harmadát birtokló bulgárok hozták fel hazájukból
> az itt megtalált elemeit... A többit nem sorolom.
>
> Mi pedig saját történelmünk elhallgatásával igazoljuk a már dogmává
> merevült történelmi hazugságokat...
>
> *No, haladjunk tovább szépen, ... *
>
> Úgy tűnik, hogy az Árpád-kor nem létezett! Nem volt a korszakalkotó
> politika- és jogtörténeti dokumentum, az Aranybulla, nem volt
> tatárjárás, nem volt Szent István, Szent Imre, Szent László, Szent
> Margit, Szent Kinga, Szent Erzsébet...
>
> Sorstársaink közül a csehek milyen büszkén emlegetik a Przemysl-, a
> lengyelek a Piast-házat!
> Újabb űr: nem találom 1456-ot! Az egész keresztény világban
> harangoznak a nándorfehérvári diadallal végződő keresztes hadjárat
> emlékére -- mi meg sem említjük. Óvatosan fogalmaztam. III. Callixtus
> az 1456. június 29-i "Bulla orationum"-ban III. Mohamed áprilisi
> hadrakelése hírére, a török megállításáért való imára buzdító
> harangozást rendelt el -- de hát a törököt bizony Nándorfehérvárnál
> állította meg , és nem ez az ima, hanem Hunyadi és Kapisztrán. A
> törökellenes keresztény összefogás ugyan jellemző módon hézagos volt
> -- az ígért 80.000 fős sereg helyett néhány regensburgi diák, párszáz
> lengyel és horvát fogott fegyvert mindössze -- de nagyon szép "európai
> gondolat". Élnünk kellett volna vele!
>
> *Szemezgessünk tovább! *
>
> Mátyás humanista birodalma (az egyetlen reneszánsz birodalom)
> említésre sem méltó? Hol marad sok évszázados, a magyarságot őrlő
> "keresztyénség pajzsa" küzdelmünk? Lám, a török önéletrajzból hiányzik
> ez a néhány évszázad -- ők tudják, miért szégyellik -- mi miért nem
> vagyunk rá büszkék? Mohács viszont elég jelentős csata lehetett --
> hisz a szlovákok (sic! a szlovákok! Ismétlem: a szlovákok!) felhozzák
> saját történelmi eseménysorukban! Mi nem...
>
> A Habsburgok dehogy "foglalják el" a nyugati részt: Kettős
> királyválasztás történik, s a két királyi ház megosztozik a török
> által kettészelt országon. Az Erdélyi Fejedelemség voltaképpen a
> magyar állam menedékhelye lesz, fejedelmei közül tán egyedül Székely
> Mózes tekinthető törzsökös, kizárólagos erdélyinek!
>
> Nem találom a vallásszabadságot világelsőként deklaráló tordai
> országgyűlést sem! (1568). Ennek a feltűnően "eurokonform", korát
> messze megelőző intézkedésnek a mellőzése egyenesen megdöbbentő!
> Természetes módon tolakodik elő egy lehetőség. A kereszténység
> felvétele, az Árpád-házi szentek, a nándorfehérvári harangozás, a
> tordai országgyűlés együttes elhallgatása egy "kereszténység utáni
> Európának" tett ostoba gesztus volna? Ostoba, mert a katolicizmus, a
> reformáció -- a szlovákoknál a huszitizmus -- minden ország
> önjellemzésében megtalálható!
> Igen, MINDEN országéban: a muzulmán Törökország büszkén emlegeti Szűz
> Máriát, Szent Pált, a myrai Szent Miklóst!
>
> Szégyen...
> Egyetlen árva sort sem érdemelt meg tőlünk a török kiűzetése (1686 -
> Buda, 1697 - Zenta). Mint ahogy Thököly és II. Rákóczi Ferenc sem!
> Hiányzik a magyar reformkor. Úgy, ahogy van. Mindenestül.
> 1848/49-es forradalmunkról sincs egy árva szó se. Nem baj, a románok
> felhozzák biz, mint saját forradalmukat! Az osztrákok is -- bár ők
> meghagyták nekünk...
> Ezután egy szépen felépített, épületes baromság következik.
>
> *Figyeljünk: *
>
> Magyarország (és nem az Osztrák--Magyar Monarchia!) vesz részt az I.
> világháborúban. Az 1918-as forradalmat nagyvonalúan 1914 novemberére
> téve (ezt az ostobaságot a "kifejtő" rész megismétli, megerősíti!) ez
> annyit jelent, hogy az önálló, köztársasági Magyarország egyedül
> harcolt Németország oldalán, s Trianont ezért kapta büntetésül. A
> kifejtő részben még toldunk ide egy ostobaságot: állítólag 1/3-nyi (és
> nem 2/3) területünket vesztettük el...
>
> Ha ez az "építmény" (történelemhamisító tákolmány) nem tudatosította
> volna a jámbor európaiban, hogy micsoda rettenetes erőszakos, mi több:
> bűnös nép maradtunk még a XX. században is, akkor jöhet a döntő érv:
> "1938 -- Szövetség a Náci Németországgal"
> A második világháborúban a környékünkön mindenki a "rossz oldalon"
> vett részt. Ennek elmismásolását zseniális találékonysággal oldották
> meg a magukra valamennyit is adó szomszédjaink:
>
> Ausztria: 1938 március: "Anschluss -- és kész. Nyilván kimaradtak a
> háborúból, mert utána csupán a köztársaság 1945-ös kikiáltását említik
> meg.
> Szlovákia: 1939- 45 "rövid függetlenség a Náci Németország uralma
> alatt." Mesteri, szépségdíjas, zseniális meghatározás! Függetlenség
> egy uralom alatt, amely ráadásul nácinémet elnyomást sejtet -- ez
> bizony elhatárolódás, sőt nyilván szenvedés is -- nem pedig rosszízű
> "szövetség", mint a mienk...
> Románia: 1940. nov. 23. "Románia csatlakozik a hármas szövetséghez."
> Ez is elegáns: a hármas szövetséget említi. Ilyen volt, valóban:
> csakhogy az létrejött 1882-ben, résztvevői az Osztrák--Magyar
> Monarchia, Németország és Olaszország. Szétbomlott az I. világháború
> során...(!!!)
>
> De ez a "tévedés" elegánsan kikerüli a II. világháborús részvétel
> kellemetlen emlegetését... Persze az Antikomintern Paktumnak is három
> tagja volt eredetileg, - ugyan mit is kötözködöm? Persze nem említ
> néhány apró, echte román találmányt ez időkből: a meghalató-vonatokat,
> a zsidók jég alá lövetését vagy akár a favágó tőkén lefejezett
> szárazajtaiakat, a megtizedelt Köröstárkányt ......
> Mi pedig "1938-ban szövetséget kötöttünk a Náci Németországgal".
>
> Nos, 1938-ban kötöttünk egy adóügyi pótegyezményt a németekkel
> (december 10.). Ezt Ausztria német megszállásának pénzügytechnikai
> következményei tették szükségessé.
> Merüljünk el most egy kicsit ebbe a gyanús 38-as évbe! Az Anschluss
> nemcsak adóügyi pótegyezményt hozott ajándékba, hanem páni félelmet
> is. Politikusaink nem rokonszenveztek a nácikkal -- emlékeztetőül két
> esetet hoznék fel. Az első németországi látogatásáról hazatérő Horthy
> így jellemezte Hitleréket: "Túl sok bennük a vörös!". Teleki pedig
> nemegyszer jelentette ki, hogy "a német vereség a mi vereségünk is
> lesz, de a német győzelem a mi pusztulásunk"!
>
> Ez az év nem a németbarátság éve. Horthy és Kánya Kálmán már
> februárban egy németellenes "horizontális tengely"-ről tárgyal
> Varsóban. A történeti hűség kedvéért:
> olasz--lengyel--jugoszláv--magyar lett volna ez a tengely. (Hiányzik a
> történelem tankönyveinkből...) A németek persze ellenzik a
> lengyel--magyar együttműködést, visszacsatolási törekvéseink épp közös
> magyar--lengyel határt eredményeznének!
> Augusztusban két -- németellenes élű -- magyar siker: a bledi
> konferencia a Kisantanttal (jelentős enyhülést hozott), illetve a
> titkos lengyel--magyar gentlemen's agreement a szoros
> együttműködésünkről. November -- az első bécsi döntés -- voltaképpen
> Németország engedett!
>
> Aztán decemberben Ciano jön Pestre, melegen ajánlja az Antikomintern
> Paktumba való belépésünket. A tengely kontra horizontális tengely
> kérdés eldőlt...
>
> 1939-ben pedig beléptünk az Antikomintern Paktumba. És ugyanebben az
> évben megvalósul a magyar--lengyel határ -- szeptemberben nem is
> engedtük át a német csapatokat Lengyelország hátába, -- ez közismert
> -- és a németekhez lelkesen csatlakozó(!) szlovák csapatokat sem -- ez
> kevésbé közismert.
> A szlovák változat persze érthetően elhallgatja, hogy a lengyeleket
> hadüzenet nélkül, náci módon megtámadták -- mi pedig:
> "1941 - Hadüzenet a Szovjetúniónak."
>
> Hogyan is volt? Üzentünk mi hadat? A kassai, rahói, körösmezői stb.
> bombázások után megállapítottuk: ez bizony hadiállapot. Ennyi. Ennek a
> kérdésnek hatalmas irodalma van, elégedjünk meg annyival, hogy a
> nemzetközi jog élesen megkülönbözteti a hadüzenetet és a hadiállapot
> tudomásul vételét.
>
> Románia mindenféle indok nélkül, minket jócskán megelőzve már1941.
> június 22-én hadat üzent a Szovjetuniónak -- írják a román
> bemutatkozók? NEM.
> Más kérdés, hogy az akkoriban szintén EU-várományos Bulgária sosem
> üzent hadat a dicső Szovjetuniónak, mégis ugyanazt kapta jutalmul,
> mint mi büntetésül!
> Amúgy a hadüzenettel szovjet barátaink nálunk sokkal rosszabbul
> állnak. Elfelejtkeztek erről a jogintézményről Finnország, a Balti
> államok, Lengyelország, de még Bulgária esetében is. Öt országot
> tiportak le 1941-ig, hadüzenet nélkül -- ez nyilván eszébe juthatott a
> kassai bombázás után minden magyarnak...
>
> "1944. - Számtalan magyar zsidót deportálnak"
> Helyes állítás, igaz. Helyesen köti össze az életrajz a német
> megszállással.
>
> *Csupán egyetlen bajom van: *a zsidóüldözés egy szóval sem szerepel
> sem a román, sem a szlovák, sem az osztrák, de még a német (ismétlem:
> a német, még egyszer: a német) anyagban sem!
>
> Próbálom kikövetkeztetni a holokauszt (soá) kérdésében írásokból és
> filmekből igazán járatossá vált átlag EU-s olvasó gondolatmenetét: --
> Végülis lehet, hogy ezek a minden aljasságra elszánt a magyarok
> működtették Auschwitzot?
>
> Rendben van, mi gerincesen vállaltuk. De az 1944 nyári csendőrpuccsot
> (és ezzel magyarországi zsidók teljes kiirtását) megakadályozó
> Koszorús ezredesnek vagy urambocsá: magának Horthynak köszönhető, hogy
> egyáltalán maradt zsidóság Közép-Európában! Így teljes az igazság s a
> részigazság egyoldalú közlése súlyosabb bűn a legaljasabb rágalomnál...
>
> 1956. Eufemisztikusan, "reformkommunista módra" népfölkelés.
>
> De nekünk magyaroknak forradalom és szabadságharc. Egy "csillagóra",
> amely megvilágosította a félrevezetett Európát, amely előkészítette a
> kommunista rendszerek bukását és amely rövid időre visszaadta
> nemzetünk (tudatosan tönkretett) önbecsülését és megbecsülését. "Nagy"
> (minimálisan elvárható illendőséggel és európai módon: Nagy Imre )
> pedig nem államfő volt, hanem miniszterelnök. A "kifejtő" részben,
> önmagának is ellentmondva már helyesen írja a szerző.
>
> Az 1990. utáni életrajzból a terjedelemre tekintettel csupán egy
> érdekességet villantok fel.
> 1991. jún. 19. " az utolsó szovjet katonák elvonulása."
>
> Nos, pillantsunk csak egy kicsit feljebb! A 13. életrajzi dátumnál ez
> szerepel: "1989 -- a szovjet csapatok elhagyják az országot." Erre már
> nincs mit mondani...
>
> E befejező életrajz-részből tán még hiányolhatnánk, hogy olyan, az
> Európai Unió koncepciójába szorosan illő esemény, mint a vasfüggöny
> lebontása (elsőként!), nem szerepel. Nyilván nem véletlen az eset:
> ugyanígy hiányzik a kötet bevezető, kedvcsináló dekoratív képes
> bevezetőjéből is, ezt pedig Brüsszelben, az EU Információs Hivatalában
> írták...
> Most pedig "záró fejezetként" -- lássunk néhány gyöngyszemet az
> általam "kifejtő"-nek nevezett részből.
>
> "Magyarország lakossága Európa legszínesebben kevert népeihez
> tartozik. 10 millió lakója között számos nemzetiséget találunk: német
> nyelvűeket, szlovákokat, románokat, délszlávokat (bosnyákokat,
> horvátokat, szerbeket, szlovénokat és szorbokat). A szintik és romák,
> akik a népességnek nem jelentéktelen részét alkotják (500.000),
> nemrégiben etnikai kisebbségként lettek elismerve."
>
> *No, kezdjük! *
>
> Magyarország "sokszínű, kevert népességű", soknemzetiségű.
>
> Érdekes: ezt a kitételt nem alkalmazza önmagára a valóban fele-fele
> arányban "többnemzetiségű" Belgium, Litvánia, Észtország, Lettország.
> Csak mi, ahol egyelőre még a magyar etnikum a meghatározó. Bár fogyunk
> "az egyszerű újságolvasó is ki tudná számítani a határon túli
> népszámlálások és különböző hazai források alapján, hogy 1985-től máig
> a Kárpát-medence őshonos magyarsága több mint 2 millióval (!!!)
> fogyott. Nem ez a témánk, de utána lehet nézni, az "önbemutatkozás"
> írója vélhetőleg nagyon is ismeri ezeket az adatokat.
>
> Van itt más baj is -- rosszabbak, mint az egyszerű ostobaság.
>
> Bosnyákok sosem éltek Magyarországon. A szorbok említése még
> hajmeresztőbb. Tudálékosan a déli szlávokhoz sorolja a szerző őket.
> Nos, a szorbok nyugati szlávok, Spreewaldban élnek, a buzgó
> térképböngészők Lübbenau környékén találhatják meg őket. Népi
> kultúráját büszkén művelő százezres népcsoport, megtekintésüket
> ajánlom a szerzőnek, még a helyszín is politikailag korrekt: a néhai
> kommunista NDK területe.
>
> A nagy kérdőjel a félmilliós szinti (és roma) kisebbség. A szinti szó
> nyomára többhetes lázas kutatás után jutottam. Ez a kifejezés egyike
> azoknak, amellyel Európában a cigányságot megnevezik: cigány, manus,
> szinti, zingari, roma -- és egy kivételesen nevetséges finomkodás:
> "utazó népesség" travellers, illetve gens du voyage. Vagyis a szerző a
> sznob (és műveletlen) "campingtábor"-típusú szamárságot követi el.
> Voltaképpen azt volt képes leírni, hogy nálunk nemcsak romák, hanem
> még romák is élnek. Szerintem a félmilliónál többen.
>
> És tisztelettel megjegyzem: tán ide lehetett volna írni, hogy ezidáig
> egyedül Magyarországon ismerik el etnikai kisebbségként a romákat --
> Óh, bocsánat! A romákat és a romákat...
>
> "Magyarországot több alkalommal elfoglalták, különösképpen a törökök a
> XVI. században és az osztrákok a XVIII.--XIX. században, és
> függetlenségét csak 1914-ben nyerte el. Az I. világháborúban a Német
> Birodalom szövetségeseként vett részt. A trianoni szerződéssel
> államának területe 1/3-ával lett redukálva."
> Jó, valóban vitatható, hogy a kiegyezés függetlenséget hozott-e.
>
> Jómagam függetlennek tekintem azt az országot, amely világelső volt
> vasútközlekedésében (Baross Gábor előterjesztését fogadta el épp ezért
> az 1892-es genfi vasútügyi konvenció!), gabonafeldolgozó-iparában (2.
> helyezett: USA), a maga korában (szintén) világelső oktatási- és
> nemzetiségi törvényeket alkotott és érvényesített, önállóan vett részt
> nemcsak az olimpiákon, hanem magának az olimpiai mozgalomnak a
> megteremtésében is.
>
> Nem sorolom. A többi ostobaságról pedig már fentebb írtam.
>
> "A híres gulyásnál lényegében egy mindennapi ételről, egy levesről van
> szó, amely a magyarok által pörköltnek nevezett húsragunak felel meg."
>
> Ezt a zagyvalékot -- tréfaként -- Jókai már kitalálta egyszer: -- "Úgy
> elnézem ezt a kulacsot, azt hittem: kenyér, pedig hát sajt."
>
> *Összegezve: *
>
> Hivatalos szerveink jóváhagyásával bemutattak Európa (bennünket a
> térképen meg sem találó) nyugati nemzeteinek, mint egy hol bűnös, hol
> pedig szánalomra méltó, úgy általában pedig, mint egy semmirekellő
> népet és országot. Fűszerezve a gonoszságot ostobasággal és
> szolgalelkűséggel.
>
> *Nyíltan magyarellenes, divatosan: rasszista förmedvény. *
>
> Akik írták -- és akik külföldön hozzájutottak (15 euróért, bármely
> könyvesboltban, vagy akár EU-s munkahelyükön, hivatásszerűen) és nem
> emeltek szót: azok a magyarok esküdt ellenségei.
>
> *Ez a legaljasabb hazaárulás minősített esete. *
>
> Sárközy Csaba tanár, a MAG (Magyar Alkotók és Gondolkodók) tagja.
> Akik ilyesmire képesek - mindenre képesek!
Címkék: történelmi lecke