2010. 10. 08. (XIV/40)
Magyar döntéshozók Róma szolgálatában
Több megválaszolatlan kérdés is körüllengi a vatikáni–magyar vegyes bizottság héten újraindított egyeztetéseit. Nem tudni, mi a féltve őrzött titok, de a tárgyaló felek képviselői mindkét részről kikerülték lapunk megkeresését. A hazai egyházpolitika új korszakát előrevetítő esemény résztvevői lényeges feladatuknak tekintik a hatályos vallástörvény „átvilágítását” is, mellyel kapcsolatban Szászfalvi László egyházügyi államtitkár már korábban megüzente, hogy „kinek van félnivalója”.
A baloldal tavasszal is látványos bukása óta a kormányzó pártok egymást túllicitálva dörzsölgetik az egyházpolitika elgémberedett végtagjait. Schmitt Pál időben lejelentkezett a római pápánál, Orbán Viktor miniszterelnök egyre sűrűbben tűnik föl reverendák gyűrűjében, és még Tarlós István újdonsült főpolgármester is csak úgy tudta tartani az iramot, hogy egy egyházi iskola céljaira ajánlotta föl parlamenti tiszteletdíját. Szászfalvi László, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium egyházügyi, civilügyi és nemzetiségi államtitkára nyilatkozataiban a kalács és korbács elvét alkalmazva „az autonóm kormányzat és az autonóm egyházak egyenrangú partnerségéről" beszél, miközben hadat üzen a „bizniszegyházaknak".
Az egyházfinanszírozással kapcsolatos jogalkotási feladatokat novemberre irányozta elő az új kormány. Ennek előszobáját Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes szándékai szerint a vatikáni konkordátum „betűjéhez és szelleméhez" való visszatérés jelentené. Az általa kilencéves szünet után október elejére összehívott vatikáni-magyar vegyes bizottság összetétele talán csak annyiban tér el a nemzetközi szerződéseknél megszokottaktól, hogy Juliusz Janusz apostoli nunciust leszámítva, mindkét oldalon magyar szereplők foglalnak helyet (tehát a Vatikánt is hazánkfiai képviselik a Magyar Állammal szemben).
A tanácskozások célja, hogy „jelentős számú törvénymódosítással" korrigálják az elmúlt nyolc év „diszkriminatív egyházpolitikáját". A parlament elé még az őszi ülésszakban benyújtani tervezett jogszabály-módosítások a közfeladatot átvállaló egyházi intézményeket (iskolák, kórházak, szociális intézmények, közgyűjtemények stb.) szeretnék a hasonló tevékenységet folytató önkormányzatiakkal azonos finanszírozásban részesíteni. Mivel az előző kormánynak nem okozott lelkiismereti válságot a Szentszék és a Magyar Köztársaság közötti diplomáciai megállapodásból következő törvények betartása, az új kabinet - az Állami Számvevőszék megállapításainak megfelelően - látványosan gyors ütemben szeretné rendezni az egyházi fenntartású iskolák nagy összegű járandóságának kérdését.
A százmilliárdos nagyságrendű magyar adóforintok sorsáról döntő bizottság több olyan témát is napirendjére vett, amelyekre vonatkozóan a konkordátum alapján nem rendelkezik hatáskörrel. Így például a testület egyik magyar oldalon ülő magyar tagjától, Szászfalvi László egyházügyi államtitkártól tudható, hogy mivel „a vatikáni szerződés nyilván érinti az egyházi törvény felülvizsgálatát", az 1990-ben meghozott, lelkiismereti és vallásszabadságról, illetve az egyházakról szóló törvény ügye hangsúlyosan szerepel a püspökök, egyházjogászok, oktatási és gazdasági szakemberek gyülekezetének tárgyalóasztalán. Az alkotmányos jogokat húsz éve kiegyensúlyozottan garantáló jogszabály helyett egy új elkészítését jelentette be a szakállamtitkár minapi tévényilatkozatában. Indoklásában a kereszténydemokrata frontról immár húsz éve jól megszokott - ugyanakkor egy-két elszigetelt esetett leszámítva semmilyen egzakt tényanyaggal alá nem támasztott - érvekhez nyúlt vissza, mondván: a „nem hitéleti tevékenységet folytató szervezetek a szabad vallásgyakorlás címén pumpálnak ki adóforintokat a rendszerből".
Orvoslásul a kormány egy, az új egyházakra vonatkozó úgynevezett salátatörvényen dolgozik, amely a tervek szerint a közösség taglétszámához kötné az állami elismerést. Több nyilatkozatából is úgy tűnik, hogy Szászfalvinak az osztrák modell jön be, ahol is a sógorok tízezer egyházfi alatt szóba sem állnak a felekezetekkel. Legalábbis nem egyházi minőségükben. Van azonban még egy kísértés a jogalkotók előtt az egyházak elismerése vonatkozásában, és ez az alapítás évének kérdése. Ha ugyanis ragaszkodnak a létszámhatárhoz, nem kevés tradicionális keresztény egyház hullik majd ki a rostán. Őket a százéves múlt feltételül szabásával tervezik megmenteni az utókornak. Az új seprők mibenlétéről pedig a Fővárosi Bíróság mellé rendelt szakmai testület hozna ítéletet.
Eddig a fejüket egyházalapításra adók problémája, de mi lesz a már lajstromba vett és az egyházakat megillető mentességek és kedvezmények körét élvező 368 vallási közösség sorsa? A kormány a hivatalos álláspontok szerint nem kíván akadályt gördíteni azok elé, akik saját vallásukat közösségben akarják gyakorolni, ugyanakkor nem szeretnék valamennyit azonos elbánásban részesíteni például az állami támogatások tekintetében. Nem lehetetlen, hogy a jövőben minden egyháznak meg kell majd újítania a regisztrációját, és csak a törvényileg rögzített kritériumoknak megfelelő hitéleti tevékenységet folytató közösségeket tekintenék alkotmányos szempontból is tényleges egyházaknak. Ebben fontos viszonyítási alap lehet a közfeladatot ellátó intézmény fenntartása, amely akár feltételéül is szolgálhat a személyi jövedelemadóból felajánlott egy százalék és az azt kiegészítő állami támogatás igénybevételéhez.
Szakítva az első Orbán-kormány egyházpolitikai gyakorlatával, a mostani kabinet állítólag az év végéig egyeztetni fog az érintettekkel, hogy aztán tavasszal egy „mindenki számára elfogadható" törvényszöveg kerüljön a parlament elé.
Állam az államban
A vatikáni szerződést – melynek címe: A Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között a katolikus egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, valamint néhány vagyoni természetű kérdésről – 1997. június 20-án kötötte meg Magyarország és az Apostoli Szentszék. Az Országgyűlés 1999-ben ratifikálta.
A szerződés meghirdetett célja a magyarországi római katolikus egyház független működésének biztosítása. A teljesség igénye nélkül néhány olyan cikkely a szerződésből, amely alkotmányossági problémákat vet fel: „A magyar állam lehetőségei szerint továbbra is rendkívüli támogatást ad pontosan meghatározott és a magyar katolikus püspöki kar által jelzett célokra.” (…) „A jelenleg érvényben lévő egyházakra vonatkozó adókedvezmények és mentességek körét a katolikus egyház beleegyezése nélkül a magyar állam nem szűkíti.” (…) „Az 1%-os felajánlások szisztémájában az állami kiegészítés után keletkező összeg a katolikus egyház vonatkozásában nem lehet kevesebb 1700 millió forintnál.”
Címkék: vatikán
A vatikáni szerződést – melynek címe: A Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között a katolikus egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, valamint néhány vagyoni természetű kérdésről – 1997. június 20-án kötötte meg Magyarország és az Apostoli Szentszék. Az Országgyűlés 1999-ben ratifikálta.