HVG.HU \ HVG HETILAP \ 2010\49. SZÁM
MOST ÉRKEZETT
2010. december 08., szerda
Szerző: HVG
A bevételek virtuális megemelése, halmozódó kockázatok, a kormányzat ellenőrzésének gyengítése – a módosítók megszavazása után így jellemezhető a jövő évi költségvetés.
Két fokozattal rontotta le Magyarország adósi besorolását a Moody's, épp csak bent tartva a befektetésre ajánlott kategória legalján. A leminősítést hétfőn, egy nappal a 2011-es költségvetéshez benyújtott módosító indítványok megszavazása előtt jelentették be. A hitelminősítő épp a magyar fiskális politika hosszú távú fenntarthatóságával kapcsolatban fogalmazott meg aggályokat, megállapítva, hogy a következő évekre megjelölt (a GDP-hez viszonyítva 3 százalék alatti) hiánycélokat a kormány főleg átmeneti intézkedésekkel tervezi elérni. Hiába büszkélkedett a tervezet ismertetésekor Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter, hogy a büdzsé az elmúlt húsz év legnagyobb adócsökkentésére alapozódik, ha a mérleg másik serpenyőjében minden idők legnagyobb adóemelése van – legalábbis a pénzügyi, a telekommunikációs, az energetikai szektorban és a kiskereskedelem hipermarketláncok uralta szegmensében. Az előbbi elvileg ösztönzi a háztartások fogyasztását, a kis- és középvállalkozói kör beruházásait, az utóbbi azonban visszafogja az extra adókra – pontosabban: a nemzeti együttműködés rendszerében való részvételre – kiszemelt területeket. A két ellentétes hatású tényező szaldóját nem könnyű megvonni.
A hiteles fiskális politikát hiányolta minap megjelent prognózisában a fejlett országokat tömörítő szervezet, az OECD is, amely jövőre 2,5 százalékos, 2012-ben 3,1 százalékos növekedést jövendöl, szemben a büdzsében várt 3, illetve 3,5 százalékkal. Még rosszabb véleménnyel vannak az Európai Bizottság (EB) elemzői, akik a hiánycélok teljesíthetőségét is kétségbe vonták, és 2011-re 4,7, 2012-re pedig 6,2 százalékos GDP-arányos deficitet vizionáltak. Pesszimizmusuk magyarázata, hogy nem tudták követni a felgyorsult eseményeket: egyrészt azt feltételezték, hogy a különadók – amint azt a kormány beígérte – két év múlva megszűnnek, másrészt pedig azzal kalkuláltak, hogy a magán-nyugdíjpénztári tagoknak csupán az ötöde lép át az állami rendszerbe. Ám azóta kiderült, hogy a különadók a ciklus végéig fennmaradnak (ha csökkenő mértékben is), a „nyugdíjreform” pedig olyan pokoli nyomást jelent a pénztártagokra, amelynek aligha tudnak ellenállni. Emiatt a legtöbben visszakúsznak az állami ernyő alá – eddigi megtakarításaik egy részét a költségvetés, másik részét a Nyugdíjbiztosítási Alap jövőre el is költi. E pluszforrásokkal a 2011-es deficitcélt már aligha lehet elvéteni.
Hiteltelen és professzionálisan megalapozatlan prognózis – reagált a brüsszeli becslésre az MTI-nek adott nyilatkozatában Matolcsy, külön felróva az EB-nek, hogy bezzeg a korábbi kormányok „trükközéseihez” asszisztált. Matolcsy belföldön is talált magának ellenséget, történetesen az ő előterjesztését bíráló Költségvetési Tanácsban. A nézetkülönbségeket a kormánypártok ad hoc módosító indítványokkal oldották fel. A költségvetést megalapozó törvényeket módosító javaslatok megszavazásával hétfőn eldöntötték, hogy a tanács elemzői csapatát tömörítő titkárságot az év végéig menesztik, majd kedden megvonták az intézmény anyagi eszközeit is. A javaslat értelmében a Költségvetési Tanács a jövőben a jegybank és az Állami Számvevőszék elnökéből áll, valamint egy „kiemelkedő tudású” közgazdászból, akit a köztársasági elnök nevez ki, hat évre.
Származhat némi bonyodalom a módosításból. Egyrészt mert a lapzártánk óráiban még érvényes törvény kimondja, hogy a Költségvetési Tanácsnak nem lehet tagja az, aki a megelőző négy évben országgyűlési vagy európai parlamenti képviselő volt. Márpedig a jelenlegi számvevőszéki elnök, a kinevezéséig fideszes Domokos László ennek az összeférhetetlenségi feltételnek aligha felel meg. Másrészt a Költségvetési Tanács mostani tagjait – Kopits Györgyöt, Oblath Gábort és Török Ádámot – tavaly kilenc évre választotta meg az Országgyűlés, azok a képviselők is, akik most megszabadulnának tőlük. A hétfőn elfogadott módosító indítvány az elnök visszahívását a köztársasági elnök hatáskörébe utalja, ám kérdéses, hogy ezt visszamenőlegesen is alkalmazni lehet-e. A tagok leváltására nincs új szabály, viszont ők lemondhatnak; erre ösztönözné őket az a passzus is, hogy „illetményre és egyéb juttatásokra nem jogosultak”.
Fideszes körökben előszeretettel hivatkoznak arra, hogy egyúttal bővítették a Költségvetési Tanács jogkörét, például azzal, hogy a büdzsé tervezetének parlamenti elfogadása után javasolhatja a köztársasági elnöknek, küldje vissza a dokumentumot az Országgyűlésnek. Ilyen jogosítványt a mostani testület nem kapott. Holott volt igény ennél erősebb felhatalmazásra is: 2006 májusában, ellenzékben, Varga Mihály (Fidesz) és Latorcai János (KDNP) arra tett javaslatot, hogy „az Országgyűlésben csak olyan költségvetési törvényjavaslat tárgyalása kezdhető meg, amelyet a Költségvetési Tanács hitelesnek és valósnak nyilvánított, és végrehajthatóságát is reálisnak tartja”. Ez a passzus mára feledésbe ment, csakúgy, mint Varga és Latorcai 2008-as indítványa: a kormány minden hónap 15-éig precízen számoljon el az Országgyűlésnek, egyebek mellett arról, hogyan alakulhatnak az év végéig az egyes költségvetési fejezetek bevételei és kiadásai. Aki ezt megszegi, netán az adatokat meghamisítja, az vétséget követ el, és pénzbírsággal, közérdekű munkával, két évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető – állt a javaslatukban.
Matolcsy rég nem lenne szabadlábon, ha ez a szabály érvényben volna, mert az év egészére szóló költségvetési prognózissal a kormány megalakulása óta adós. Az egyes fejezetek idei várható pénzforgalmi mérlegéről még a jövő évi büdzsé tervezetében sincs előrejelzés, amit Kopitsék nem is hagytak szó nélkül. A nemzetközi pénzvilág pedig Kopitsék védelmében emelt szót. Az őket méltató cikkeken kívül a svéd, holland és brit társintézmény vezetői a The Financial Times internetes kiadásában nyílt levélben követelték a magyar Költségvetési Tanács függetlenségének megőrzését. Viszonylag gyenge jogosítványa ellenére a Költségvetési Tanács véleménye tavaly is, idén is fölöttébb erős visszhangot váltott ki. Kopitsék tárták föl, hogy a ciklus végéig nem szűnnek meg a különadók, és azt is, hogy a módosítókkal megnövelt kiadási tételeket a beterjesztők a legtöbb esetben csak fiktív módon, a tervezett adóbevételek formális megemelésével ellentételezték (lásd táblázatunkat). Ez azonban nem zavarta a kormánypárti képviselőket. Olykor az ellenzéket sem, mert több, politikailag kényes módosítót annak ellenére megszavaztak, hogy azok tartalmilag nem voltak makulátlanok. Mint például azt az indítványt, amely az idei szintre állította vissza a parlamenti pártok támogatását, a tervezetben szereplő csökkentést felülírva.
A tervezettnél több forráshoz jutott a főváros, a turizmus, a katolikus egyház és két szeretetszolgálat, az ügyészség és a bíróság, valamint – a beígért 10 milliárdon felül – a debreceni Nagyerdei stadion. A honatyák 21,9 milliárd forintot szavaztak meg arra, hogy ne csökkenjen a közszférában dolgozók nettó jövedelme az egykulcsos adó bevezetésével és az adójóváírás mérséklésével. Bár a kormány nem támogatta, a Fidesz és a KDNP frakciója több mint egytucatnyi jobbikos indítványt is törvényerőre emelt, például 50 millió forintot juttatva a várpalotai Trianon Múzeumnak, illetve 200 millió helyett 320 milliót az Állami Ménesgazdaságnak – a 120 millió forintot a 4-es metró keretéből elvonva. Az LMP a kormánypártok támogatásával megmentette a könnyűzenei PANKK-programot, és 35 milliót juttatott a Rádió C-nek; utóbbit feltehetően elviszik a köztartozások. Szocialista módosító nem érdemelte ki a kormánypártok támogatását, holott az MSZP több tucat tavalyi fideszes indítványt vett a nevére.
Az Országgyűlés az államháztartás központi alrendszerének bevételi főösszegét 13 151,2 milliárd forintban, a kiadásit 13 838,6 milliárdban állapította meg. A különbséget jelentő 687,4 milliárd forinthoz adódik még az önkormányzatok 110 milliárdosra becsülhető deficitje. Az államháztartási hiány alatta marad a GDP 3 százalékának – legalábbis papíron, és abban az esetben, ha a különadók kivetése, a magán-nyugdíjpénztári díjak és a felhalmozott vagyon állami átvétele nem ütközik valamiféle nemzetközi jogi vagy alkotmányos akadályba.
A fő kérdés persze az, hogy működik-e a Matolcsy-féle recept: a gazdaság nagyobb dinamizmusra lesz-e képes, mint a Bajnai-féle terápiával, és ebből adódóan két év múlva már nem lesz-e szükség extra adókra és más átmeneti intézkedésekre, mert az alacsonyabb kulcsok ellenére ömleni fognak a bevételek az államkasszába. E tekintetben még a kormányfőnek is vannak aggályai. Párizsi sajtótájékoztatóján a minap, némiképp váratlanul, Orbán Viktor elismerte, hogy nincs könnyű dolguk az elemzőknek a speciális magyar helyzetre szabott, szokatlan gazdaságpolitikai kísérlettel, amelyről „nem lehet megmondani előre, hogy beválik-e, vagy sem”. A kísérlet sikerességéről eddig sem az IMF-et, sem a hitelminősítőket, sem a külföldi elemzőket, sem Brüsszelt nem sikerült meggyőznie, csupán a kormányt támogató két frakció tagjait. De őket kivétel nélkül.
FARKAS ZOLTÁN
Kinyomtatom • 
Továbbküldöm • 
Hozzászólások (#2) • 
Megosztom
Szerző:
HVG
2010. december 7.
A cikket a 2010/49. lapszámban olvashatja.
2 HOZZÁSZÓLÁS
2010. december 8., 20:12 
pioneer
Rohanunk a szakadék felé. A vezetőség pedig úgy viselkedik, mintha nem ezen a bolygón laknának. Egyre többeket, egyre több minden emlékeztet a kommunizmusra, szocializmusra. Állandóan erre a virtuális 2/3 -ra hivatkoznak. Fogadok a matematikát, mint olyat, is szeretnék megváltoztatni. Tisztára, mint anno Kádárék... Azzal a különbséggel, hogy most nincs itt a Vörös Hadsereg "ideiglenesen". Ergo pünkösdi királyság ez.
2010. december 8., 20:01 
KRÓNIKÁS
Korrekt írás, mint mindig.
© Minden jog fenntartva! 2009 - 2010 HVG Online Zrt.
Címkék: hatalom