2016. február 11., csütörtök


    Megfélelemlítés…..anno 50-es évek (?)

    Hogy miért érdekli egy öregembert a tanárlázadás?

    Hát csak azért, mert elég sok mindenre emlékszik gyerekkorából.1941 – születésem -  után hamarosan jöttek az ÖTVENES ÉVEK!! Szabad gondolkodás, önálló vélemény,politikai nyomás nélküli szabad társulások?? Állami túlsúly minden területen, volt a “védelem”az “egyének túlkapásai” ellen  (D.O.)

     

    Tóta W.: A kerekasztal gyalogjai

    2016. február 10
    Tóta W. ÁrpádSzerző:
    Tóta W. Árpád

    Címkék: Balog Zoltán; Hoffmann Rózsa; Czunyiné Bertalan Judit; Herman Ottó Gimnázium;tanárlázadás; köznevelési kerekasztal;
    Kinyomtatom Elküldöm Hozzászólások (418)
    Óriási siker! Lesz krétapénz! Ha ennél többet akarunk, azt ki kell belőlük préselni.

    Fotó: CNN
    John Peters a Királyi Légierő pilótája volt. Első küldetésén lelőtték Irak felett, majd az iraki tévé bemutatta, amint töredelmesen bevallja, hogy nem kellett volna odamennie. A megbánás hitelességét kissé csorbította, hogy a nyilatkozatot megelőző kerekasztal zárt ajtók mögött ült össze, és hogy Peters jól láthatóan kékre-zöldre volt verve.
    A Herman-gimnázium igazgatója, Madarász Péter, és Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke ezzel szemben ha nem is vidáman, de jó egészségben fejezték ki meggyőződésüket a Köznevelési Kerekasztal alakuló ülése után, hogy a tárgyalások ígéretesen indulnak, lesz krétapénz, meg a tanfelügyelők is szíveskedtek lemondani a vízbefojtásos vallatásról. Eztán még volt egy körük a parlamenti bizottságban, ahol Hoffmann Rózsa kicsit kezelésbe vette őket, és tudatta velük, hogy  nem kéne járatni a pofájukat, mert az senkinek se lesz jó. Ekkor már csak riadt bólogatásra futotta a lelkierejükből. 
    Nem kellett volna odamenniük.
    Egészen civilizáltan folytak le tehát a tárgyalások, és tényleg lesz krétapénz, szóval mindenki nyugodjon le, menjen haza, és főleg ne tüntessen. Ők is engedtek, mert például elismerték, hogy tényleg akadnak gondok, és ennek felelősei vannak, meg is kapták a büntetésüket. Hoffmann Rózsát például verőemberré fokozták le. Czunyiné pedig egy világsikergyanús appot fejleszt, amelyben 45 percig egy helyben kell ülni.
    Azért se tételezzük fel a megfélemlítést, mert hiszen mitől is tarthatna ma egy iskolaigazgató, ha felemeli a hangját? Kirúgja talán az egyetlen szóba jöhető munkáltató, az állami monopólium, és mehet korrepetálni a kisszobába? Az életben többet nem taníthat Magyarországon? Ugyan. Jó, jó, végül is az elvi lehetőség megvan, de hát éppen most tolják vissza a biciklit. Biztosan nem élnének vissza vele. Becsszó! Ez csak olyan, mint a terrorveszélyhelyzet, jó, ha van a háznál, de adja isten, hogy sose kelljen.
    Abban mondjuk hajthatatlanok, hogy ezt a szigorúan elvi lehetőséget, vagyis a totális állami kontrollt fenntartsák. De hiszen nincs itt semmi komoly, rendszerszintű probléma, csak apróbb hibák a szocializmus építésében, amit az imperialisták zsoldjában álló osztályellenség mesterségesen felfúj.
    Azonnali kérdések
    Tegyük a szívünkre a kezünket: nem így van? Talán nem igaz, hogy a gyerekeink örömmel mennek iskolába, és élményekkel telve jönnek haza? Nem igaz, hogy az iskola hagyja őket gyereknek lenni, játszani, hibázni, kísérletezni, ámulni és bámulni? Nem adja-e meg az iskola azokat az alapképességeket, amelyekkel sikeresek lehetnek az életben? Ugye nem kell különórákra járatni ahhoz, hogy ne legyen teljesen esélytelen a továbbtanulásra?
    És ti, gyerekek, ti is tegyétek fel a kérdést: valami baj van netán az iskolával? Nem jó ott? Nem ad-e a kezetekbe korszerű, érdekes és használható tudást? És azt tudjátok, hogy titeket ki képviselt ezen a kerekasztalon? Hát a Magyar Ifjúsági Konferencia! Nem csodálatos, hogy van nektek saját választott érdekképviseletetek, amely szorgalmasan kikéri a véleményeteket?
    Ja hogy nincs? Hogy a KISZ-nek több értelme volt? Hát akkor csinálnotok kell, mert ha alkalmatlan miniszterek és terrorizált igazgatók döntenek rólatok, akkor a ti érdekeitek nem lesznek jelen sem az asztalnál, sem az utcán. Pedig van még kérdés bőven. Ugye, hogy csak a kréta hiányzik? Nem fárasztanak tök fölösleges anyagokkal, amit érettségi után azonnal elfelejtetek? És nagyon faszák a munkafüzetek is, nem?
    Mert ha minderre esetleg az a válasz, hogy nem, akkor sajnos már most az látszik, hogy a kerekasztal mellett a halottnak osztogatnak csókot. Esélyt sem kínál arra, hogy megoldódjanak a legveszélyesebb, legsúlyosabb problémák. Erre szándék sem mutatkozik. Az oktatáspolitika célja nem módosult, és az a mostani szintű szolgáltatás fenntartása minél olcsóbban, hőbörgés nélkül. Hogy ez megváltozzon, azt ki kell préselni belőlük, és nem kerekasztal mellett. Aztán hepciáskodjon Hoffmann Rózsa tízezrekkel a Kossuth téren, meglátjuk, ki ugat le kit.
    Maguktól sosem fogják bevallani, hogy nem kellene ott lenniük.
http://hvg.hu/w/20160210_koznevelesi_kerekasztal_mendrey_laszlo_herman_otto_gimnazium#utm_source=hvg_weekly&utm_medium=email&utm_campaign=newsletter2016_02_10&type-id=HvgWeekly&user-id=BCD9E2BC&utm_content=normal
    Avatár

    • Ingenieuregy napja
      Én lefagytam tegnap, amikor Menderyt meghallottam a Klubrádióban, ahol Bolgár György kérdezte a kerekasztalról a Megbeszéljükben. Mintha egy nap alatt kicserélték volna, vagy egyszerűen bedrogozták. Ugyanis pontosan 24 órával azelőtt ugyanebben a műsorban, csak Pikó András volt a kérdező, Galló Istvánnéval voltak vendégek, természetesen ugyancsak a tanárlázadásról volt szó. A hétfői, szokás szerint oly megfontoltan kemény és következetes Mendreyből tegnapra egy hebegő-habogó, egyetlen határozott szót kimondani nem képes verbális báb vált, aki csak azt nem tette, amit a legenda szerint II. József a halálos ágyán, hogy minden eddigi véleményemet visszavonom, Balog, Palkovics, de még Czunyiné és Hoffmann R. is aranyos, jópofa emberek, akik csak jót akarnak a tanároknak. Szóval, mindenki mennyen szépen haza, nincs itt semmi látnivaló, a tanarak meg fogják be.
      Szóval, elhánytam magam, hiába mondta Mendrey, hogy a szombati tüntetés semmit sem vesztett az aktualitásából, ez annyira erőtlennek és hiteltelennek hangzott, hogy csodálkoznék, ha nem maradna otthon az összes tanár.
      Ez az egész felbuzdulás nekem óriási csalódás. Nem csak azért, mert magam is aláírtam a hermanosoknál, azon kívül elég sok mást is tettem ennek érdekében. Bármibe fogadok, hogy Mendreyt és a hermanos igazgatót is vagy megvették, vagy megfélemlítették.
      Az pedig külön pikáns, hogy eddig Gallóné volt szememben a nagy kiegyező, és ezért nem is tartottam semmire a PSZ-t, most meg helyet cseréltek: Gallónéék mertek nem elmenni és a PDSZ-nek sikerült becsicskásodni.
      Soha nem lesz képes senki felszámolni ezt a gazember rendszert, mind szépen lementünk kutyába, még az ük-ükunokáink is csak abból tudnak majd megélni, hogy valamilyen hatalom kezét nyalják a jó falatokért. Ha csak nincs olyan szerencséjük és bátorságuk, hogy itt hagyják ezt a morális és gazdasági csődtömeget, és ezer kilométerekről röhögnek a Kárpát-medencében maradottakon a német, angol, amerikai, jó ég tudja holi alsó-középosztálybeli polgári jólétükből néha kikukucskálva.

    2015. december 7., hétfő

    Vatikáni hírek (puccs Benedek ellen?)

    http://www.hetek.hu/kulfold/201510/maffia_a_nagy_reformerert

    Maffia a Nagy Reformerért

    A belga bíboros szerint puccs zajlott XVI. Benedek ellen

    Munkatársunktól 2015. 10. 09. (XIX/41)

    Továbbítás emailben

    Cikk nyomtatása

    Ferenc pápa személyes meghívására szavazati joggal vesz részt a héten kezdődött vatikáni családszinóduson Godfried Danneels, Brüsszel nyugalmazott érseke, akinek a neve nemrég megjelent önéletrajzi könyve nyomán bejárta a világsajtót. Danneels ebben nem kevesebbet állít, mint hogy tagja volt annak az egyházon belül működő titkos csoportnak, amely azon dolgozott, hogy elmozdítsa a konzervatív Benedek pápát. A tagok által csak a „Maffiaként” emlegetett konspirációs csoport másik prominens képviselője, Walter Kasper német bíboros szintén pápai delegátusként vesz részt a szinódus elnökségében.

    A nyolcvankét éves nyugalmazott Godfried Danneels bíboros személyesen mutatta be a róla készült életrajzi könyvet, amelyről hangsúlyozta, hogy az általa jóváhagyott, „hivatalos” mű, amelyet két katolikus újságíró készített. Mint kiderült, a bíboros nem véletlenül tartotta fontosnak megerősíteni a könyv tartalmát, abból ugyanis kiderült, hogy Danneels egy 1996 óta működő titkos csoport tagja volt, amely a svájci Sankt–Gallen városában tartotta találkozóit, és azért jött létre, hogy előkészítse Bergoglio bíboros megválasztását. Az elmúlt években kibontakozó programot a St. Gallen-i társaság – amelynek Danneels és Kasper mellett a néhai Carlo Maria Martini jezsuita bíboros is vezető tagja volt – már a 2000-es évek elején kidolgozta. Eredetileg II. János Pál halála után szerették volna Bergogliót a pápai trónra emelni, de ez 2005-ben nem sikerült, és a konklávé az általuk maradinak és ókonzervatívnak tartott Joseph Ratzinger bíborost választotta egyházfőnek.

      Godfried Danneels. A titkos csoport tagjaként részt vett XVI. Benedek eltávolításában.

    A csoport – amelyet Danneels szerint a tagok egymás között csak „maffiának” neveztek –, ettől kezdve azt kereste, hogyan tudnák XVI. Benedek befolyását csökkenteni az egyházban. Danneels a könyvbemutatón elmondta, hogy a „Maffia” püspökökből és bíborosokból állt, akiknek a találkozóiról nem készült jegyzőkönyv, a résztvevők így szabadon beszélhettek, „kiengedhették a gőzt”. Egyértelműen csalódottak voltak a 2005-ös választás után, de programjukat nem adták fel.

    Danneels belgiumi ténykedése előre jelezte, milyen reformokat szeretnének világméretekben elérni. A belga érsek kiállt a melegházasság elismertetéséért, és örömét fejezte ki, hogy a törvénnyel megszűnt az „LGBT-emberek hátrányos megkülönböztetése”.  Danneels kiváló kapcsolatot ápolt Guy Verhofstadt belga liberális kormányfővel, akinek a vezetése alatt 1999 és 2007 között sorra fogadtak el új, radikálisan liberális törvényeket nemcsak a melegházasság terén, hanem az eutanáziával, az emberi magzatokkal való kísérletekkel és a mesterséges megtermékenyítéssel kapcsolatban is. Danneels már 1990-ben támogatta az abortusztörvény liberalizálását, hogy a nemi erőszak áldozataivá lett nők szabadon elvetethessék magzataikat.

    2014. november 11., kedd

    Újra napirenden a vasárnapi zárva tartásról szóló törvényjavaslat

    http://www.kerak.hu/index.php

    A híradások szerint a KDNP három év elteltével ismét megpróbálja a törvényhozás napirendjére tűzni a boltok vasárnapi zárva tartásáról szóló törvényjavaslatát.

    Szakmai körökben máris vita alakult ki egy ilyen törvény várható gazdasági következményeiről, de az eddigi híradások szerint még nem biztos, hogy sikerül megnyerni hozzá a kormány támogatását.

    Ha nem pusztán gazdasági oldalról vizsgáljuk a javaslatot és annak kihatásait, akkor elmondható, hogy

    1. A heti nyugalomnap szükségessége, pozitív kihatásai nem vitathatóak.
      Ezt mi magunk is valljuk és gyakoroljuk, éppen a Tízparancsolat alapján:
      „Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.  Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat;  De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van;  Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.” (2Móz. 20,8-11)

    2. A nyugalom törvényi úton történő előírása azonban már kérdéseket vet fel:

      1. Az állam hivatott az egyén vallásgyakorlásának szabadságát biztosítani (pl. hogy aki vasárnapot akar ünnepelni, azt ne kényszeríthessék vasárnapi munkavégzésre – vagy szombatünneplőt a szombatira). Nem feladata ugyanakkor, hogy egy értékrendet a társadalom egészével elfogadtasson, mert ezzel egyének szabadságjoga is sérülhet.

      2. AA_Vatikán-Róma tervezet egyenlőtlen, amennyiben egyes felekezetek ünnepét kitüntetettként kezeli, miközben másokét nem.

      3. A társadalom keresztény többségére hivatkozás kevésnek tűnik indokként.

        1. Egyrészt azért, mert elismert tény, hogy a társadalom többsége nem gyakorló keresztény,

        2. másrészt azért, mert szintén elismert és történelmileg bizonyított tény, hogy a vasárnapünneplés nem keresztény/krisztusi eredetű ünnep:
          "321-ben Konstantin [császár] munkaszüneti nappá nyilvánította a vasárnapot."
          (
          http://lexikon.katolikus.hu/K/konstantini%20fordulat.html).
          A vasárnap eredetileg a napisten ünnepe volt a Római Birodalomban, ahogy erről a nap angol és német elnevezése is tanúskodik: Sun-day, Sonn-Tag.
          Az Újszövetség beszámolói ugyanakkor sehol nem említik, hogy Jézus, a tanítványai vagy az őskeresztények a hét első napját, azaz a vasárnapot ünnepelték volna.

      Vagyis egy ilyen törvény inkább római és nem keresztény értékeket védene. De még a magyar hagyománnyal is ellentétes, hiszen a vasárnap – ahogy a szó is mutatja – éppen hogy vásár-nap volt.

    3. A törvényjavaslat nem csak a nap tekintetében tér el, hanem a jellegében is:
      Konstantinhoz hasonlóan szelektíven alkalmazná a nyugalomra vonatkozó előírásokat: Ahogyan a császár a nyugalom szempontjából különbséget tett vidéki és városi lakosság között, úgy a mostani törvényjavaslat is különbséget tesz 400 nm alatti és fölötti alapterületű kereskedelmi egységek között. Az előbbiekben dolgozók nyugalmát nem tartja a törvény erejével védendőnek, ellenben forgalmat és ezzel jövedelmet biztosítana a számukra.
      A bibliai rendelkezés (l. fent) nem ismer ilyen különbségtételt.

      Úgy tűnik tehát, hogy a javaslat ebben a formában nem annyira elvi alapokon és értékeken, hanem inkább praktikus megfontolásokon nyugszik.

    4. A Bibliát ismerők számára egy további, még messzebb ható jelentősége is lehet egy ilyen törvényjavaslatnak:
      A hét hetedik napjának, illetve az első napjának nyugalomnapként való megünneplése két különböző keresztény irányzat jelképévé is vált a történelem során. Erről már az Ágostai Hitvallás is említést tesz, amikor a katolikus félről azt írja, hogy "megemlítik a szombatnapot, amelyet nyilvánvaló módon a Tízparancsolat ellenére cseréltek fel a vasárnappal." (Ágostai Hitvallás, XXVIII.)

      A Biblia szerint e két irányzat (a hagyományokat teremtő és ápoló, valamint a Bibliát követni kívánó) egészen a történelem végéig jelen lesz. Ezért is érdemel figyelmet, amikor az egyik irányzat ünnepéhez szoktatják és alakítják a társadalmat.
      De azért is, mert a kérdés jelentősége messze túlmutat a gazdasági következményeken:
      Miután Isten már nyilatkozott arról, hogy melyik a nyugalomnap, és ezt kőbe is vésette, engedhet-e az ember egy római császár tekintélyének, amikor nyugalomnapot választ?
      Hogy Isten nyugalomnapja nem változott, az Jézus Krisztus szavaiból is egyértelműen kiderül: A majdani visszajövetelét megelőző időszakkal kapcsolatban is azt mondta, hogy "imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon" (Mt. 24,20).

    2014. november 4., kedd

    A csodálatos agy, a teremtés egyik csodája

     

    HETEK közéleti hetilap

      GPS az agyban

    Cikk nyomtatása

    Továbbítás emailben

    Nobel-díj a helyzetérzékelő idegsejtekért

    Ábrahám Hajnalka 2014. 10. 17. (XVIII/42)

    Bevezetőnek egy kis részlet a szívvel kapcsolatos “felfedezésről.

    A Biblia, az ókori tudományok és a szentimentális irodalom is a szívhez társította a bölcsességet, az értelmet vagy az érzelmeket is. A modern kutatások során a tudósok felfedezték, hogy szívünk valóban jóval több, mint egy izompumpa. Létezik benne ugyanis egy 40 ezer neuronból álló „miniagy”, amely saját intelligenciával rendelkezik. Egyes tudósok szerint az intuitív megérzések és gondolatok mögött rejlő intelligens erő a szívben rejtőzik, és nem biológiai agyunkban.

    http://adogaras.blogspot.hu/search/label/sz%C3%ADv%C3%BCnk%20intelligenci%C3%A1jaSzívünk intelligenciája

    Honnan tudjuk, hogy hol vagyunk, és merre kell menni? A filozófusokat és kutatókat évszázadokon át foglalkoztató kérdésre talált választ a három, Nobel-díjjal kitüntetett tudós. Agyunk működésének és a téri tájékozódásban elengedhetetlen belső térképnek a megismeréséhez vezető úton John O’Keefe, Edvard és May-Britt Moser kísérletei olyan mérföldkőnek számítanak, melyek sokak számára jelentenek ma is egyszerre útirányt és inspirációt.

     

    Az idei orvosi Nobel-díj odaítélése nemcsak a díjazottakat, hanem a tudós társadalomnak azt a részét is meglepte, akik a kutatók publikációs adatainak analizálása alapján próbálták megjósolni, mely lehetséges tudományterületek vezető felfedezői között válogat majd a stockholmi bizottság. Idén nem a legesélyesebbnek tartott, a genetika és a fájdalomérzékelés területén tevékenykedő tudósok részesülnek kitüntetésben a decemberi díjátadó ünnepségen. A Londonban élő John O’Keefe és a norvég Moser házaspár tudományos érdeklődésének középpontjában a tanulás és az emlékezés agyi mechanizmusainak megértése áll.

    Az ír felmenőkkel büszkélkedő huszonhét éves O’Keefe, miután 1967-ben befejezte egyetemi tanulmányait az Egyesült Államokban, a londoni University College-ba érkezett, ahol mind a mai napig dolgozik. 1971-ben munkatársával, Jonathan Dostrovskyval kísérleti patkányokon a tanulási- és memóriafolyamatokban kitüntetett szerepet játszó agyterületet vizsgálta. Ez az agy halántéklebenyében található, egy középkori orvos, Arantius által a tengeri csikó görög megfelelőjével hippokampusznak nevezett terület. Dostrovsky és O’Keefe az állatok hippokampuszába olyan elektródákat ültetett, amelyekkel képesek voltak egyetlen idegsejt aktivitását rögzíteni. Ezt követően a kísérleti állatot egy négyszögletű dobozba, úgynevezett „kísérleti arénába” tették, ahol szabadon mozoghatott. Amikor a patkány agyában megfigyelt sejt az aktivitás jeleit mutatta, az állat mindig a doboznak ugyanazon a pontján haladt át. Ha az elektródát úgy állították be, hogy egy másik idegsejt működését mutassa, a sejt aktivitása akkor látszott, amikor az áll

    at az aréna egy másik pontján tartózkodott. Az idegsejteket, amelyek mindig a tér egy adott helyén váltak aktívvá, helyérzékelő sejteknek nevezték el.

    Az eredmény annyira meglepő volt, hogy a tudományos közösség nehezen fogadta el, azzal érvelve, hogy a kutatók biztosan hibát követtek el a kísérletek során. A munkát tovább folytatva azonban kiderült, hogy a helyzetérzékelő sejtek a hippokampusz más sejtjeivel nagyon precíz módon összehangolva működnek, ami által az állat az őt körülvevő környezetről egy GPS-hez hasonló belső térképet hoz létre agyában, lehetővé téve a tájékozódást.

    Egységben az erő

    A Moser család már két kisgyermekkel tért vissza Norvégiába John O’Keefe londoni laboratóriumából 1996-ban, amikor is a trondheimi Norvég Tudomány és Technológia Egyetemen ajánlottak állást a házaspárnak. Edvard és May-Britt Moser, akik egyetemista koruk óta rajongtak az idegrendszerért, a Kilimandzsáró tetején történő eljegyzésük után lefektették közös életük alapjait. Ebben a korai gyermekvállalás és a külföldi ösztöndíj után egy önálló, közösen vezetett laboratórium szerepelt. Bár a világ nagy tudományos központjaival összehasonlítva a kisváros egyeteme nem sok vonzerővel bírt, mégis úgy érezték, egyedülálló lehetőséget kaptak azáltal, hogy ugyanazon a helyen és ugyanazon a tudományos témán együtt dolgozhatnak.

    Miután felépítették alagsori kis laboratóriumukat, a helyzetérzékelő sejtek tanulmányozásához fogtak. Úgy gondolták, olyan idegsejteknek is kell lennie az agyban, amelyek a helyzetérzékelő sejteket irányítják. Egy O’Keefehez hasonló kísérletben a hippokampusz melletti agykéregbe ültettek elektródát, hogy az állat mozgása során egyetlen idegsejt aktivitását rögzítsék. Az eredmény annyira meglepő volt, hogy Edvard egyenként leellenőrizte a műszereket, nem hibásodtak-e meg, és amit látnak, az tényleg a valóság-e. Az agykérgi idegsejt ugyanis az állat mozgása során a „kísérleti arénának” nemcsak egy helyén, hanem annak több pontján is aktiválódott. Ráadásul ezek a pontok szabályosan egymástól azonos távolságra voltak, lépesmézhez hasonló rácsos mintázatot adva, ami után az idegsejteket rácssejteknek nevezték el. A rácssejteket tartalmazó agykéreg tehát egy különleges hatszögletű elrendezésben „alkot” belső térképet azáltal, hogy a környezetből érkező különböző információkat integrálja.

    Az ötvenes éveinek elején járó Moser házaspár célja annak kiderítése, hogy pontosan miképp keletkezik környezetünkről egy belső térkép az agyban a rácssejtek, a helyzetérzékelő sejtek és más, a téri tájékozódásban szerepet játszó sejtek segítségével.

    Annyi bizonyos, hogy a különleges sejteket tartalmazó agyterület pontosan az, ahol a memória és a téri tájékozódási képesség elvesztésével járó Alzheimer-kórban az idegsejtek jelentős mértékben vesznek el. Mivel hasonló sejtek az emberi agyban is vannak, a kísérleti állatok belső térképéről nyert információk egyszer majd idegrendszeri betegségek gyógyításának az alapját képezhetik.

    http://www.hetek.hu/hatter/201410/gps_az_agyban

    Öregség, magány,depresszió

    Barátságtalan kor: a magány súlyosan károsítja az ön egészségétbeolvasás0356

    Nem valószínű, hogy az Ebola képes lesz annyi áldozatot szedni, mint a krónikus magány, mely ugyanúgy lehet a korai halál okozója, mint naponta tizenöt szál cigaretta elszívása, valamint kétszer olyan veszélyes, mint az elhízás. Egyre többen vélik úgy, hogy századunkban a magányosság korát éljük, az emberiség létezése óta az első kísérletet tesszük arra, hogy minél kevesebb társadalmi interakcióval éljünk teljes életet, erre azonban, ha nem figyelünk, mentális és fizikai egészségünket is ráfizethetjük. A Hetek cikke.

    Manapság bővelkedik a média olyan szalagcímekben, melyek azt hirdetik, mennyi kárt okozunk az egészségünknek. Az egészséges életmód megvalósítása sokak által áhított cél, mégis hajlamosak vagyunk megfeledkezni olyan rejtett tényezőkről, mint a magány, amely korjelenségként a legtöbb ember éle­­tében kisebb vagy nagyobb mértékben jelen van. Egy felmérés szerint a megkérdezettek átlagosan negyvennyolc napot voltak magányosak egy évben.

    Naomi Eisenberger, a Kaliforniai Egyetem szociálpszichológia professzorának kutatása egyértelműen bebizonyította, hogy a kirekesztettség érzése az emberi agy ugyanazon területeit hozza aktivitásba, amely a fizikai fájdalmat észleli. Egyes dél-amerikai törzseknél létezik a közösségből való teljes kirekesztés büntetése, ekkor a törzs vezetői minden érintkezést megtiltanak az illetővel. Megfigyelték, hogy ezt követően az elítélt viszonylag rövid időn belül megbetegszik, vagy meghal. A magány érzete számos olyan negatív folyamatot indít be az emberi testben, melyek hosszú távon komoly betegségekhez vezethetnek.

    A magányosság nem csupán a teljes egyedüllét esetén lehet egy ember érzelmi állapota, sőt, sok társadalmi kapcsolattal rendelkező személyek is érezhetik magukat magányosnak. A szakértők úgy vélik, nem a társadalmi interakciók mennyisége, hanem azok minősége védi meg az embert a magánytól. Húsz év leforgása alatt az emberek meglehetősen elhidegültek egymástól: egy 1984-es felmérés szerint a legtöbben három bizalmas barát meglétéről számoltak be, míg 2004-ben a válasz leggyakrabban nulla volt. Egy amerikai kutatás négy éven keresztül kísérte figyelemmel ötezer-egyszáz fő társadalmi kapcsolatait, és megállapították, hogy a magányos emberek vagy nem rendelkeztek barátokkal, vagy rendszeresen elveszítették őket.

    A tudomány ma már egyre inkább elfogadott tényként kezeli, hogy az emberek úgynevezett „szociális aggyal” vannak megáldva, az emberi agykéreg, mely a fajunk különleges kognitív kapacitásáért felel, más mikrostruktúrával, és a sejtek közötti kapcsolatok nagyobb kiterjedtségével rendelkezik, mint bármely más élőlényé a földön. Az agykéreg – különösen a homloklebenyben elhelyezkedő neocortex– olyan szociális képességekért felel, mint az éntudat, a nyelvek, a viselkedés és az érzelmek szabályozása vagy az empátia – a képesség, hogy megértsük mások érzéseit és szándékait. A közösségi média egyre növekvő jelenléte szintén az ember nagymértékű igényét jelzi a társasági élet iránt. A barátok szükségességét mindenki elismeri, hisz ők azok, akik bátorítanak, hogy figyeljünk oda magunkra, és közbelépnek, ha ebben sikertelenek vagyunk. Bizonyított tény, hogA089y magányos embe­rek sokkal kevesebb gyümölcsöt, zöldséget esznek, nincs akkora energiájuk, életkedvük a testgyakorláshoz, sokkal nagyobb valószínűséggel válnak az alkohol vagy a dohány rabjaivá, túlsúlyossá.

    John T. Cacioppo, a Chicago Egyetem pszichológiaprofesszora bebizonyította, hogy amennyiben a társadalmi kapcsolatok megszakadnak egy személy életében, az immunrendszerének működése megváltozik, olyan gének válnak felülreprezentálttá a szervezetben, amelyek hosszú távon gyulladáshoz vezetnek, míg a vírusok ellen védekező gének szintje visszaesik az egészséges szinthez képest. Az illető immunrendszere így nem a szervezetbe behatoló idegen test ellen védekezik, hanem saját szöveteit kezdi el károsítani, ami hosszú távon különféle szívbetegségekhez vezet. Tehát a magány szó szerint képes megtörni az ember szívét.

    Idős emberek egyre nagyobb számban válnak magányossá, ahogy a „baby boom” generáció eléri a nyugdíjas éveit. Egy angliai felmérés szerint a hatvan év fölöttiek 10 százaléka érzi magát rendszeresen elhagyottnak, a hetvenöt év fölöttiek 51 százaléka egyedül él, és az idősek mintegy kétötöde, három és fél millió ember a televíziót nevezi meg legfőbb társaságaként. Ez az érzelmi állapot egy idősebb szervezetet sokkal jobban megvisel, mint egy fiatalt, az idős emberek ebben az állapotban még inkább ki vannak téve a magas vérnyomás, mentális zavar, szívbetegségek kockázatának. A szoros emberi kapcsolatok hiánya ugyanakkor elmélyíthet már meglévő betegségeket is.

    A magány fenyegetése alól azonban a fiatalok sem kivételek. Sokuknak gondot okoz az otthontól való elszakadás, magányossá válnak új életük kihívásaival való küzdelem közben, sokan depressziósok, paranoiások, kimerültek lesznek, függőségekbe kerülnek. Egy felsőoktatásban részt vevők mentális egészségét vizsgáló kutatás kimutatta, hogy az elsőéves egyetemisták 60 százaléka érzi magát magányosnak, és ötből egy diák jelentett kimerültséget, lehangoltságot, depressziót.

    "Magyar helyzet”

    A European Social Survey felmérést végzett 26 országban Európa-szerte, azt vizsgálva, hogy a megkérdezettek hány százaléka jár társaságba egy hónapban egyszer vagy ritkábban, hány százalékuknak nincs közeli barátja, illetve hányan érzik magukat magányosnak. Hazánk a társasági találkozások hiányát tekintve a lista élén áll, a lakosság egyharmada ritkán él otthonán kívül társasági életet. Ez főleg a 24 év fölötti korosztályokat érinti, akik közül már sokan családot alapítottak vagy párjukkal élnek együtt. A magyarországi válaszadók 8 százalékának nincs barátja, akivel személyes dolgait megossza, és 11 százalékuk érzi magát magányosnak. A felmérés szerint hazánkban nem annyira kor és nem szerint oszlanak meg az eredmények, mindinkább társadalmi helyzet és családi állapot alapján. A házasok ápolják leginkább családon kívüli kapcsolataikat, és ők érzik magukat legkevésbé magányosnak, az alacsony iskolázottságú és alacsony jövedelműek között pedig magasabb a magányos emberek aránya. Az elszigeteltség rányomja a bélyegét az egyén boldogságára is, a kevesebb társasági életet élő személyek kisebb elégedettségről számoltak be életükre, körülményeikre vonatkozóan.

    A barátok segíthetneDSCN3554k

    Az Oprah Winfrey nevével fémjelzett „Csak mondd, hello!” (Just say hello!) kampány arra bátorítja az embereket Amerika-szerte, hogy küzdjenek a magányosság ellen, mely a társadalom minden ötödik tagját érinti. A neves műsorvezető „módszere” nagyon egyszerű: arra buzdítja közönségét, hogy köszönjenek az utcán a szembejövő idegen embereknek. Létesítsenek kapcsolatot egymással, és így próbálják meg áttörni az elszigeteltség falait ember és ember között, hisz a legtöbbször az embereknek már az is örömöt okoz, ha valaki észreveszi őket. Sanjay Gupta idegsebészprofesszor, a mozgalom atyja megdöbbent, amikor elkezdte kutatni a magány emberekre gyakorolt hatását, mivel olyanoktól hallott panaszokat, akiket kívülről stabil, kiegyensúlyozott, problémamentes személyeknek látott.

    Daniel Eaves se tűnt egy problémás személynek, elsőéves egyetemistaként rendkívül magabiztosan viselkedett, sok barátja volt, belül mégis hatalmas zavarral küszködött. Egy évvel az egyetem előtt bipoláris zavart diagnosztizáltak nála, ami hirtelen hangulatváltozásokkal járt, s bár stabil állapotban kezdte a tanévet, fokozatosan leépült, depressziós rohamai heteken keresztül eltartottak, ilyenkor nem volt képes kimozdulni a szobájából, csak feküdt az ágyán, verejtékezett és rázkódott, teljesen elszigeteltnek érezte magát. Végül beszélt a betegségéről egy kisebb baráti csoport előtt, és nagyon megértőek voltak vele, ketten felajánlották a segítségüket, hogy bármikor felhívhatja őket szükség idején. Daniel szerint rengeteget köszönhet ennek a két embernek. A történet bizonyítja, hogy az emberek nem mindig kirekesztőek és ellenségesek, de a magukat magányosnak érzők részéről is szükség van némi nyitottságra, hogy ezt észrevegyék. Szakértők szerint a leghatékonyabb eszköz a magányosság ellen, ha az érintettek gondolkodásmódja megváltozik az őket körülvevő világról: nem csupán negatív visszajelzéseket várnak a környezetüktől, még jobban elszigetelve magukat ezáltal.

    Emily White hatalmas ellenállásról számolt be munkája során, mikor elkezdte feldolgozni a magányosság témáját. Miközben Egyedül című könyvén dolgozott, sokszor kapott olyan visszajelzéseket ismerősei részéről, hogy ez csak az ő problémája, fölösleges erről könyvet írni. Kutatásai az ellenkezőjéről győzték meg, és írásában igyekszik meggyőzni az embereket, hogy ne kezeljék tabuként a magányosság kérdését. Szerinte az emberek téves módon a „lúzerséggel” azonosítják a magányt, nem szeretik beismerni ezt az állapotukat. Richard Schwartz pszichológus arról számolt be, hogy sok pácienséről – akik depresszió miatt fordultak hozzá – kiderült, hogy igazából csak magányosak, de sokkal inkább vallják magukat depressziósnak, mert azt kevésbé érzik megszégyenítőnek. A magány azonban bárkit befolyásolhat, ugyanis a magányos emberek közül mindenkinek valami más hiányzik: romantikus, intim kapcsolat, közeli barát vagy elveszített rokon. Emily White szerint a magány érzete nem függ a kortól, nemtől, kinézettől: „Ha úgy érzed, senki nem lát téged annak, aki valójában vagy, egyedül fogod érezni magad.”

    Kütyük: méreg vagy orvosság?1378876_590485194349172_225241794_n

    Bár ma már kommunikációs eszközök és alkalmazások ezrei állnak rendelkezésünkre, mégis egyre magányosabbak vagyunk. A walesi Charles Sturt University kutatása kiderítette: a Facebook felhasználói közül minden negyedik magányosnak vallja magát azok közül, akik sok személyes információt tesznek láthatóvá profiljukon – számolt be a hvg.hu. Kiderült az is, hogy a magányos netezők közül a hölgyek 98 százaléka teszi láthatóvá, hogy egyedülálló, míg az átlagosnál több tartalom lájkolása és megosztása érzelmi jellegű stresszre utal. A posztolók így valamit bizonyítani szeretnének ismerőseik előtt, valamint abban reménykednek, hogy így könnyebben kapcsolatot létesítenek velük.

    Az Oxfordi Egyetem kutatása szerint az internetes fórumok segítették az elszigetelt fiatalok beilleszkedését, hasonló érdeklődésű, problémájú csoportokkal léphettek kapcsolatba, ugyanakkor ezek a fiatalok mintegy 59 százaléka már rákeresett az interneten önkárosítással, öngyilkossággal kapcsolatos információkra is. Egy Pew-felmérés szerint pedig a megkérdezettek 13 százaléka beismerte, szokott a telefonjára nézni csak azért, hogy ne kelljen szóba elegyednie a körülötte lévőkkel. Az automatizáció korában egyre kevesebbszer kényszerülünk rá, hogy természetes személyekkel létesítsünk kapcsolatot ügyeink intézése közben, így egy bizonyos szintű magányosság szinte normává vált.

    Hetek / Cserkó Abigél

    http://www.atv.hu/szines/20141026-baratsagtalan-kor-a-magany-sulyosan-karositja-az-on-egeszseget

    2014. október 9., csütörtök

    Jön! Jön! A teljes hatókörű, mindent látó Nagy Testvér.

    Tévedek! Nem jön a Nagy Testvér, szerintem már régen itt van a gépemen, a lakóteremben, a munkámban, egyszóval a teljes életem minden szegletében.Ezt nem nehéz átlátni, ha akár az állam, akár az őt kiszolgál egyház(ak) vesznek körül. Nekik ugyanis elsőrendű érdekük, hogy engedelmes és hűséges alattvalóik legyenek, akik nem akarnak önállóan dönteni az életükről. Főleg, - ahogy ez prognosztizálható – a GONDOLKODÁSUK minden rezdülése érdekli a “mindenható és mindentudó államot.

    Ha erre történelmi analógiát keresünk, biztosan mindenkinek eszébe ötlik az inkvizíció intézménye. A Dominikánus kolostor ajtaján szerelt kis ládika volt a Windows 10 akkori megfelelője. Nem volt ugyan még komputer, meg billentyű, de volt a mindent átható félelem, a másként gondolkozók és barátaik abszolút ellenőrzésére illetve megsemmisítésére irányuló egyház jól működő rendszere. A kis ládikába NÉVTELENÜL , az éjszaka leple alatt bedobott cédula volt a kiindulópont a tortúra, a kínvallatásban való nagyfokú jártasság gyakorlására. A végeredmény: a megtört, magára mindent vállaló, lelkileg szétesett egyén – saját aláírásával szentesített – halálos ítélete.

    Lásd pl a Rajk per és hasonlók a “felvilágosult” XX. század autoriter társadalmaiban. Nagy a mindenkori hatalmak kísértése az egyéni szabadságjogok csorbítására. A jelek szerint ez már működik a sajtó, az egyéb médiák munkatársainak autonóm módon történő önkorlátozásában, ami  naponta tetten érhető. Ez már a mai napi valóság. A billentyűimet figyelő Nagyon Nagy Tesó ehhez már nem sokat tud hozzátenni.

    Van, hogy az állam tanul az egyháztól, van, hogy fordítva. Amikor kéz - a kézben jelenik meg a két hatalmi ág (“keresztény” egyház- állam) nagyon vigyázzunk! Ez sohasem hozott jót a gondolkodásukra (nota bene: HITÜKRE) kényes, saját sorsukról önállóan dönteni akaró egyénekre (D.O.)

    Vigyázzon, minden billentyűleütését rögzíti és továbbküldi az új Windows

    2014. október 07., kedd, 07:02

    Szerző: hvg.hu

    Címkék: keylogger; Windows 10; Nagy Testvér,diktatúra,gondolatszabadság,emberi jogok,inkvizíció,jövősokk,

    Kinyomtatom Elküldöm

    Twitter

     

    Szokatlan, kémprogramokat idéző módon gyűjthet adatokat felhasználóiról a Windows 10 már kipróbálható verziója.

    Ha megnyit egy fájlt, információkat gyűjthetünk magáról a fájlról, a megnyitására használt programról, valamint a megnyitáshoz szükséges időről is – figyelmezteti a múlt héten bemutatott Windows 10 technikai előzetesét telepítő felhasználókat a Microsoft. A nagyjából soha, senki által el nem olvasott – az Inquirer által viszont átnézett – felhasználási feltételek között azonban még furcsább kitétel is szerepel. A vállalat kijelenti, a telepítéssel engedélyt adunk neki, hogy figyelje számítógépünk billentyűzetét, az azon beírt szöveget pedig a gépről továbbítsa szervereire. (Vagy bárhová, igény szerint! D.O.)

    Kép forrása: https://www.google.hu/search?q=orb%C3%A1n+p%C3%A1pa&biw=1366&bih=633&tbm=isch&tbo=u&source=univ&sa=X&ei=6FQ2VN7LOYiCzAOe5YDICQ&ved=0CEUQsAQ 

    A fájlok és a billentyűleütések megfigyelése okaként a cég a Windows továbbfejlesztését nevezi meg: az előbbivel a fájlkezelés gyorsaságán, utóbbival pedig a szövegbevitelkor hasznos automatikus kiegészítés funkción szeretnének javítani. Ezzel együtt viszont adatvédelmi szempontból legalábbis szokatlan az információszerzés ilyen módja, főleg annak fényében, hogy a Windows 10 ingyen letölthető próbaverziója a fenti adatok mellett a felhasználót egyértelműen azonosító adatokat is gyűjti: név, emailcím, érdeklődési kör, használt eszköz, programok és csatlakozott hálózatok.

    Forrás: http://hvg.hu/tudomany/20141007_vigyazzon_minden_billentyuleuteset_rogzit#utm_source=hvg_weekly&utm_medium=email&utm_campaign=newsletter2014_10_08&type-id=HvgWeekly&user-id=BCD9E2BC&utm_content=normal

    HVG.hu

    2014. október 5., vasárnap

    Galilei bűne: “az átváltozást “ nem hiszem.

     

    Újabb dokumentumok kerültek elő a Vatikán archívumából, amelyek azt bizonyítják, hogy 1628-ban Galileo Galileit nem csillagászati felfedezése miatt kezdte üldözni az inkvizíció. William R. Sheaprofesszor, a párizsi természettörténeti akadémia elnöke szerint a csillagászt azzal, vádolták Képtalálat a következőre: „galilei”meg, hogy veszélyt jelent a hitre.

    Firenzében egy Galileinek szentelt kollokviumon jelentette be William R. Shea professzor, a párizsi természettörténeti akadémia elnöke az ezzel kapcsolatos, eddig ismeretlen dokumentum felfedezését. Mairano Artigas spanyol filozófus a vatikáni archívumban, a tiltott könyvek jegyzékének lapjai között bukkant rá egy kettőbe hajtott papírra, amelyre a Szent Hivatal egy anonim alkalmazottja fogalmazott meg egy vádiratot. Ez azzal vádolja a tudóst, hogy "kételkedik az Eukarisztiában". A bizonyíték az 1623-ban írt Értekező második kötetében van megfogalmazva - szól az írás - és egyértelműen kiderül belőle, hogy szerzője, Galileo Galilei egyetért az atomista elmélettel és tagadja, hogy a kenyér és bor Krisztus testévé változhat. 

    (képek a Wikipédiából)

    William R. Shea, aki Artigasszal együtt tanulmányozta a dokumentumot, elmondta, hogy a szövegéből is megtudható: a vádat megvitatta az inkvizítorok kollégiuma, majd Francesco Barberini bíboros, VIII. Orbán pápa unokaöccse véleményezése alapján archiválták. A dolog érdekessége, hogy Galilei az Értekezőt éppen VIII. Orbánnak ajánlotta. A pápa ugyanis nyílt, felvilágosult szellemű vitapartnere volt az 1633-as perek előtt. Ellenmondásnak tűnhet - magyarázta Shea professzor - hogy a szentségtörésnek számító nézete miatt nem érte vád Galileit, viszont elmélete az égitestek mozgásáról alapja lett üldöztetésének. Nézete szerint a tudóst azért nem üldözték az Eukarisztiával kapcsolatos gondolatai miatt, mert nem volt sem filozófus, sem teológus, szavainak e témában nem lehetett súlya.

    Viszont a Nap és a Föld viszonyáról szóló elmélet azt a tekintélyelvet tépázta meg, amire a középkori politikai és társadalmi rend alapult, és amelynek az egyház egyik tartópillére volt. A Szent Hivatal megértette, milyen destabilizáló hatása lehetne "az égi forradalomnak".

    (gnl)

    Forrás: http://irisz.sulinet.hu/panorama/nagyvilag/galilei.htm

    Az IMSS  kép forrása: http://www.jgytf.u-szeged.hu/tanszek/matematika/speckoll/2001/galilei/